Inszomnia

Hittem, hogy lehet esély. Nem csak másnak adatik meg, hanem nekem is. Jogom van hinni bármiben, bárhol, nemcsak a templomban, hanem itt is. De ha a hit megbicsaklik, akkor az egész torony dől. A hit nem csak a vallás, hanem egy egész apró dolog is lehet. Például az, ha hiszed, hogy boldog leszel és valami izgalom is történik az életedben. Mindenkinek megvan a boldogsághoz való joga, csak a jogszabályokban nem mondják ki, hogy ezt nagyon könnyen el is lehet veszteni. Ingyen jön, de sokat fizetsz érte, ha elmegy.
A hittel nekem egy probléma a legzavaróbb. Épp az, ami a legjobb is. Hogy reménykedhetsz bármiben. Nem mondja senki neked, hogy nőj már fel, te naiv barom, miért bizakodsz, ha egyszer nem vagy alkalmas rá. Figyelmeztetés senkitől nem jön, de az arculcsapások sorozata korhol téged a későbbiekben és nem engedi, hogy szabadon élj. Mert nem akarod, hogy megint kibicsakoljon alattad a lábad, hogy megbízz valakiben, aki meg sem érdemli. Így merj te akármit is tenni. Tudod, hogy a másik oldalon csak a csalódás vár, ha egyáltalán átjutsz. Ez nem az a fajta illúzióvesztés, ami tanítja az embert. Inkább az, ami egy korszakot zár le benne, amiben még olyan jó lett volna lebegni egy kis ideig, de erre csak a nagyszerű finálé után jövünk rá.

A bejegyzés címe

Immár majd' 2 hónapja, hogy a blogom felé sem néztem. Mielőtt megsértődik, jobbnak gondoltam valamit ügyködni. Meg aztán 2 hónap sok idő, történt és történni fog egy s más.
Első érdekesebb állomás talán a Gödör Kemping, illetve nem talán.
1. nap, ami számomra csütörtök volt, de minden bizonnyal a 3., nagy vacilla volt, hogy most K2 vagy Supernem. Gitártanárom majdhogynem megígértette velem, hogy menjek csak a fiacskája koncertjére - kiskapu: konkrétan nem ezt a koncertet mondta - tehát K2.
Jó döntés volt, nem fogunk úgy sem túl hamar eljutni arrafelé. Ők csinálják igazán jól: a Kaukázus feloszlása miatt tisztára kétségbeestem anno, mi lesz velem, ha nem ugrálhatok végig egy Szalai Évát az életben legalább egyszer?? Igaz, ez sem ma volt... Persze a K2 számokkal sincs bajom, sőt. Úgy vettem észre, hogy Kardos Horváth János helyett inkább Csaszi (Császári Gergely) frontembereskedik,  Kardos-Horváth meg így lentről kicsit visszafogottabbnak tűnik. Igaz, ez sem a legjobb szó, mert azért ahhoz is kell pofa, hogy egyáltalán kiálljon az ember más emberek éle, az "árvajolánok" rögtön meghalnak, jobb esetben csak kisebb eszméletvesztéssel jár a színpadraállás egyedül. Tapasztalat.
Kaukázusból a Liftre és a Szalai Évára emlékszem, talán még a Kéksárga. A Suttognak a fák egészen furcsa Kiss Tibi hangja nélkül - jó, de fura. Az embernek pár másodpercig némi hiányérzete támad, hogy az a jól ismert orgánum miért nincs, de bele lehet szokni. Van egy Kiss Tibi fanatikus barátnőm. Nem elsősorban Quimby, hanem Kiss Tibi. Meghallgattam vele ezt a számot - első fele: szájhúzogatások, érfelvágás, ferde pillantások a videóra, hogy még ugyan hány perc. Második rész: felkapja a fejét, - bejön a képbe Kiss Tibi -, " jaj, hát ezt nem is mondtad, hogy ő is", rögtön levág egy széles mosolyt. Csak azt nem értem, hogy attól, mert egy bizonyos személy ténykedik pár percig valahol, máris "tök jó" lesz az a bármi? No de miért? Zeneügyileg nem sokat változott a szám a "bálvány" belépését követően, szóval joggal elítélhetem egy enyhébb módon ezt az elvakult ismerőst. Biztos én is esek ilyen hibába, de azért jó osztogatni névtelenségben az embereket.
Kicsit elkanyarintottam a témát: időzzünk még egy darabig a K2-nél. A kedvenc számom tőlük a Dugjál engem el. Erre még egy átiratot is költöttünk egy fröccsözgetéssel eltöltött délutánon a borutcában, de nem nyomdaképes. Mindenesetre az eredeti is igazi kis nyári, szerelmes dalocska, az erős társadalomkritika 90 perc - ami egyébként úgyszintén kurva jó, és ide kell a vulgaritás - után meg főleg ez a benyomása a zenehallgató egyénnek. Vagy nekem.

A Kákettők igazi átmenete a Kaukázusnak és a Kafkaznak. Benne van az a kafkazi nyálasság, de a kaukázusos, odamondogatós vonal. Tökéletes.

Kákettők után rögtön át Kiscsillagra. Itt igazából nem kellett attól tartani, hogy nem marad hely az első sorban. Nem tudnám megmondani, hányan is voltak azokban a napokban a Gödör Kempingben, de tömegnek nem nevezném. Simán bejutottam előre tolakodás nélkül - nem középre, ahogy a legnagyobb fanatikusok (igaz, közel állok néha hozzá...), de elől voltam. A Kiscsillag Kiscsillag maradt, nem változott abban az 6 napban, amíg nem láttam őket. Magyarul a megszokott minőséget kaphatták a résztvevők - bár Lovasi még a szokottabbnál is jobban megerőltette magát tánc terén (Mol-kútnál). Továbbá bővelkedtünk bölcseletekben - mi minden fel nem kerül a színpadra... Mondjuk egy zsiráf. Elgondolkodtatok már azon, hogy ha zsiráfok uralnák a földet, mint ahogy mi, emberek hisszük, hogy uraljuk, akkor az a gumi zsiráf olyan lenne, mint egy guminő?
Praktikusan a Pál Utcai Fiúkat is erre a napra tették. Előtte még Carbonfools. Valami annyira jól meg volt szervezve... Csak 2 órát késett a PUF. Nem mintha nem szórakoztunk volna el addig is, de hideg is volt meg az utazás is fárasztó - gyilkos indulatokat tápláltunk Fehér Balázs iránt (csak őt ismerem a Carbonfoolsból. Ha egyáltalán így hívják.). Mellettünk ülő 3 srácot hallgattuk. Aranyosak voltak, a magyar alternatív zenei életet vitatták meg, hogy Lovasi meg Kiss Tibi az igazi képviselője, meg Lovasitól aláírást kellene kérni, lefényképezni és felrakni a facebookra és akkor huhh, de mennyien "lájkolnák".
De végre-valahára elkezdődött a PUF. Túl sok idő, túlságosan sok telt el azóta a Kiscsillag koncert óta - Lecsót kissé illumált állapotban találta a kezdés.
Másnap Budapest Bár és Intim Torna Illegál lépett fel. Dolgozott bennünk a kisördög, hogy beszökünk, nem fogunk fizetni egy egész napi jegyet... De előjöttek különböző undok dolgok, mint lelkiismeret, letettünk a dologról - egy ideig...
Kiültünk a teraszra és végighallgattuk a BB-t. Áldottam a szervezési képességünket, hogy a szállás közvetlen a Gödör Kemping mellett van - egy kicsi zöld kapu választott el csupán. Ha feltételezéseim nem csalnak, biztos fellépett Frenk, Behumi Dóri, Rutkai Bori és Németh Juci. A többire meg nem emlékszem. És még mindig imádom a Szalonspiccet.
Egy fél órát szenvedtünk, amikor is felhangzottak a Mennyország kapujában akkordjai. Már megint elfogott minket a kísértés - és győzött is. Csúnya eset, de besomfordáltunk észrevétlenül. Jó volt, jól voltunk, de mégsem az igazi. Talán kicsit feszélyezett, hogy a karunkra csavart póló bármelyik pillanatban lecsúszhat felfedve karszalagtalan karunkat. Volt új szám, valami "Nevetségesen táncolsz". Nem tudom. Még kicsit érnie kell, nekem első hallásra nem tetszett annyira - mindenesetre tudom valamivel csesztetni barátnőm, hogy én hallottam, ő meg nem. (Már ő is hallotta. És már tetszik is.)
Szombaton inkább csak néztünk ki a fejünkből és fürödtünk a Velencei-tóban. Meghallgattuk a CatsandOXot. Hogy ennek a Takáts Eszternek milyen kellemes hangja van... Épp azokban a napokban olvastam egy interjút Müller Péter Sziámival, ahol szó volt erről is - meg másról is és tetszett és népszerűsítek: „Tanulmányozza a hagyományt és korának nyelvén továbbadja azt” – interjú Müller Péter Sziámival
Megismertem a Kistehént. Szerintem a többségben még mindig a Szájbergyerek-korszakuk él. Azóta egy kis stílus- és minőségváltáson mentek át. (Ilyenkor jövök rá, hogy kiskoromban milyen alternatív voltam már. 6 évesen Kispál koncert, 5 évesen meg Cipruson üvöltöttem az "Én, a Kistehén" című opuszt. Már ott el voltam könyvelve hülyének.) Nagyon tetszik Kollár-Klemencz Laci hangja, de az tuti, hogy ő nem teljesen komplett. Ennyi hülyeséget normális ember nem tud összehordani.

Péterfy Borihoz nem volt hangulatom, mindegy, mentünk és gyakorlatilag minden koncerthez ezt írom, de mi mást, ha ez is jó volt.
Vad Fruttik volt a maximális extázis. Végigugráltam a koncertet és imádom, imádom, imádom. Mintha egy másik univerzumba teleportáltam volna (de lehet, hogy a fröccs is segített).
Itt a vége.
Ha ezt nem teszem nyomban közzé, akkor szidjam össze magam.

Szaporábban, mint a lélegzet

Már megint elhagyom az eszem. Ez a sok koncert - ez a kettő koncert - ez a meleg, ez a budapesti por, ez a nyár vége mind hülyét csinál belőlem. És holdkórost.
Augusztus 4-én Quimby, Jászberény. Cegléd nekem ugyanolyan, mint Kiskunfélegyháza. Majdnem lekésem a nagykőrösi buszt - nem kellene megtéveszteni az embereket. Nem jó vicc a másik kocsiállás. Onnan kocsival tovább Jászberénybe. Már tudom hol van.
Megérkezünk - természetesen senki nem tudja, hová is kell menni. A megoldás egy Csáki Pityu bá' kinézetű úr volt. Vártam, mikor kezdi el énekelni, hogy " az én életem egy szar, fiam, nem telt egy perce sem boldogan, a szívem helyén csak egy krumpli van, ne kérd tőlem, hogy elmondjam!"... Ehelyett megadta nekünk a helyszín megközelítéséhez szükséges instrukciókat - pedig látványos lett volna és mindenképpen időszerű a dal. Lehet, hogy ő nem szereti.
Kicsit korábban értünk oda, mint kellett volna, mászkáltunk erre-arra, megismerkedtem és szereztem egy új barátot - szereti a Nirvanat, rossz ember nem lehet. Aztán betereltek bennünket, mint valami birkanyájat, a kapun. Azon emésztettük magunkat, minek az a sok szék. Quimby koncerten ülni - ráadásul tizenévesen? Csúnya dolog lenne - persze csak ha a körülmények megengedik. Jobban hívogatott az a szép nagy tér a színpad előtt. Végül ott kötöttünk ki. A közönség 90%-ával együtt. Volt ott minden: a bulizó parasztoktól a leszbikus csajokig  - akik egyébként kétlem, hogy azok voltak, de akkor is furcsán viselkedtek, részegen és pofátlanul.
A kedvenc beszélgetésem: te milyen számokat ismersz tőlük? Hááát... szövegeket nem ismerek, de egyébként nagyon sokat. Imádom az ilyeneket.
A koncert maga jó volt. Jobb volt, mint a kiskunfélegyházi - itt legalább nem nyugdíjasok voltak a vizitelők. A műsor nagyjából egyezett a két helyen, az Otthontalanság otthonát discosították, Liviusnak jászberényi a kutyája, Dódinak meg az ükapjáról/dédapjáról, Riszner Józsefről neveztek el sétányt - zeneszerző volt (ilyen génekkel nem csoda, hogy zenész lett az ük/dédunokából...).
Koncert után hajnalig beszélgettünk - témaválasztásból királyok vagyunk, most a spiritualizmus és a vallás került terítékre. Tudtátok, hogy ha valaki távollátó, akkor nem akarja/tudja látni a körülötte lévő dolgokat? Ha meg távolra nem látsz, nincs jövőképed. Most világosodtam meg, miért kellett 7 évig szemüveget használnom. Imádom az ilyen dolgokat, az ezoTV-t különösen. "Mária vagyok, 70 éves, a szerelmi életemről szeretnék kérdezni" vagy "Tibor vagyok, az anyagiak és a pénzügyek érdekelnek". No meg Merlin, aki nő.
Előző héten Budapesten voltam. Haláltusára készültem keresztrejtvényekkel - ehelyett kellemesen elszórakoztam. Hétfőn érkeztem, kimentünk a temetőbe édesapám sírjához, rendbe szedtük, majd pihentem keddre. Kellett is, lejártam a lábam. Sok évvel ezelőtt megígérte nagyanyám, hogy elvisz a Szépművészetibe, beváltotta. 8-10 alkalommal már voltam, de most az összes termet bejártuk - a spanyoloktól a francia impresszionistákig mindent. Nagyim még nem volt, végigámuldozta a kiállításokat, minden képnél hosszasan időztünk az elején, a végén már csak futólépésben vetettünk egy-egy pillantást a festményekre. Győzött a fáradság. De nem sokáig élvezhette győzelmét, mert pénztárcát nem kímélve a Westendbe mentünk. Jobb, mint a semmi, más program nem is jutott eszembe. Szerdán unokatestvéremet kellett néznem, ahogy World of Warcraftozott. Van ilyen? Mellé nyomta a dumáját a számítógépes játékokról, én meg csak bólogattam. Értem is én...
Megmutattam neki a zenéimet. Ledrogosozta, majd engem is lehülyézett, hogy mekkora lehet az IQ-m, ha ilyen butító dolgokat hallgatok. Kedves, szívélyes fogadtatás. Nem érdekel, én tudom, mi a jó, csak sajnálni kell az ilyeneket.
Csütörtökön hiányoltam legjobban a fényképezőgépemet. Szent István Bazilika, utána Gellért-hegy. Na az látványos volt. Kezdjük ott, hogy majd' eltévedtünk. Másrészt nagymamám 70 éves, minden 3. lépcsőnél megállt. De a kilátásért megérte - no meg azért, hogy kiderüljön, nem tudom használni a cseh iPhon-okat.
Pénteken Kiscsillagon voltam a Parkban. Eseménydús volt.
16 évesen akár férjhez is mehetnék, de a Parkba csak szülői felügyelettel 18 év alatt? Ennek van értelme? Mindent a West Balkánnal magyarázzák. A probléma ott gyökeredzik, hogy ott túl sok embert engedtek be, ezért történt a tragédia, nem a lányok korából kifolyólag. Ha kizárólag huszonéveseket engedtek volna be, akkor is valószínű, hogy bekövetkezik a baleset.
Szóval alig akartak beengedni a barátnőmmel. Az egyik kapunál. Istenem, a felfuvalkodott piros pólós biztonsági őröket ezen naptól fogva gyűlölöm. Illetve nem mindegyiket, de aki a bal oldali kapunál volt, azt igen. A jobb oldalival meg vagyok elégedve, simán beengedtek - tanulság: megéri többször is próbálkozni.
Naagyon jóóó volt a koncert. A mellettem álló fiatalember talán nem így vélekedett, de én biztosan. Végig telefonozott, csak a Fishing on Orfűnél mozdult meg, mintha élne egy kicsit. A Mol kútnál Compact Disco-s verziója még mindig zseniális, Lovasi és Lecsó piros kalapjával egyetemben. Na meg a tánc és ahogy Benő, a road kapkod a mikrofon felé.

Kuriózuma volt még az eseménynek a 'Kiscsillag kiscsillagot keres' verseny győztese, Juli. Rá szavaztam, ő volt még a legszimpatikusabb az indulók közül - bár hangügyileg volt még egy csaj, aki jobb volt. Mindenesetre örültem. Bár ha nem ő lett volna, az se baj -  egy szám nem a világ. Azért meg végképp ujjongok, hogy nem engedtem a rábeszélésnek, vagyis nem indultam. Mert nagy ám itt a terror, nem foglalkoznak azzal, hogy az embernek nincs hangja, ha van is, az nem jó, vagy ha jó is, nem eléggé.
A konszört utolsó száma a 'Kit simogasson' volt. Én, ha azt látom, azon nyomban kitör belőlem a nevetés. Nem is a produkció maga késztet erre, inkább az együttes bénasága. Értem én, hogy inkább gyakorolják a dalokat, mint a táncot, de hogy egy ilyen rohadt nehéz koreográfiára miért nem szorítanak időt... Bár Lecsó sztepptánca lenyügöző mindig. :D

Kifelé menet már probléma nem merült fel - meg akkor már kit érdekelt -, épségben haza is jutottunk, Barátnőm nálunk aludt, csak a szokásos történt. Igaz, most elalvás terén még durvábbak voltunk - délelőtt 10.20ig bírtuk témával, de 11.35kor kezdődött az Egy lányról az HBO-n, szóval 11.20kor már talpon voltunk. Mert mi sem fontosabb filmnézésnél, ha annyira kómás a feje, hogy már a magyarral is gondok vannak.

Megkérték a kezem. Mondtam, tanuljon meg dobolni először utána majd megbeszéljük (tudom, szívtelen vagyok).

Szombaton mentem volna SZINre. Aztán úgy volt, hogy Balatonra megyünk, ez változott át Szerbiára, ami végül semmi lett, aztán mégis Agárd. Vagyis lehet, hogy mégis. Gödör Kemping lészen ott, csütörtökön Kipu, Kákettők, Nemjuci, Supernem, Kiscsillag, Pál utcai fiúk. 3800 HUF-ért a hülyének is megéri, pláne nekem. Szurkoljon mindenki, hogy összejöjjön.

Még mielőtt elfelejteném: Drastik Putto, Budapest, Tündérgyár, augusztus 30. 21.00
A belépő 500 Ft-ot kóstál, nem nagy áldozat. Budapestieknek nincs kifogás, a többiek meg oldják meg. Az meg pláne nem lehet kibúvó, hogy nem ismeri valaki a zenét: Drastik Putto: Bosszúból galamb
Kritika is van. Kicsit tömjénszagú, picit piedesztálra emeli a DP-t, de zeneileg nagyobb hozzáértésről tesz tanulságot, mintha én írnám: Zeneboncoló: Drastik Putto, Bosszúból galamb

A kéz

"-          Nem utazunk együtt, azért jobb lenne – jött be utánam a szobába.

  -          Azt hiszem, nekem nem -  mondtam, és a vállamra dobtam a hátizsákom, aztán elindultam ki az ajtón, le a lépcsőkön. Milyen finoman záródnak ezek a bécsi bejárati ajtók, milyen csendben. Álltam a ház előtt: most hogy is van, milyen irányba kell menni? Mit is keresek itt különben? A kurva anyjukat – mondtam magamban -  ezeknek a geci osztrákoknak -, és köptem egyet arra a rohadtul tiszta utcakőre – a kurva anyját Párizsnak, meg a franciáknak. Milyen reménytelen világ ez – gondoltam – annyira jó már, ha egy kicsit jobb lenne, szétesne, ezen a Jimi Hendrix sem tudott változtatni, a haverjaim New Yorkból, ők sem, ezen az Ulricke Meinhoff sem tudott változtatni, és soroltam a példaképeimet, hogy ennek a szar Nyugatnak vége, géppisztollyal le kéne sorozni az egészet, Béccsel kezdeném. Béccsel végeznék először, aztán tovább egészen Párizsig. Kiösmerném magam, hogy merre kell fordítani a puska csövét, az biztos. A kurva istenét, mi a faszt keresek én ebben a jólétben, mit? – üvöltöttem magamban, aztán elindultak a könnyek a szememből. Álltam ott, törültem az orromon, mert ilyenkor mindig taknyos is lesz az ember, de az tökhülyén néz ki, hogy taknyos. Vártam, hátha utánam rohan a lány, hogy vicc volt az egész. De nem jött. A könnyem ömlött, és nem törültem már az orromat sem. Álltam a tiszta bécsi gassén: előttem volt a nagyvilág. És nem volt előttem semmi."

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

Remélem sértem a szerző jogokat. 

Csak a csend meg a zaj

Nem csak ezek idegesítenek. Idegesít az, ahogy az emberek viselkednek, ahogy mindenki magára kíváncsi, csak és kizárólag magára, a kíváncsiságuk, de szerintem túlságosan nagy feneket kerítek neki. Majd elmúlik - vagy én is csinálok egy megszentségtelenítés-tervet.
Így a világmegvetés után a köznapok:
Szóval úgy négy év után már megint van ez az úgynevezett olimpia. Vak, aki nem botlik bele úton-útfélen. Annyira bírom, hogy ilyenkor mindenki adja a nagy magyart, hogy Gyurta Dani meg Szilágyi Áron aranyat nyertek és milyen büszkék a hazájukra satöbbi, satöbbi. Amikor meg ez az egész lemegy, visszasunnyognak a hétköznapokba és nem hogy sportközvetítést egy szemet nem néznek, de akkor már nincs is akkora mellényük. Jó akkor magyarnak lenni, amikor a világ is tudja, hogy létezik, egyébként meg...
Jó, azért nem tagadhatom, engem is elkapott ez az olimpiai láz. Sőt még úszni meg futni is eljárok - kíváncsi vagyok, meddig tart a lelkesedésem. Mert azért mégis könnyebb a TV előtt ülni és nézni a meccset vagy bánomisénmiafenesportközvetítést, mint hogy ki is mozduljon az ember.

Az utóbbi időben mondjuk sokat mozdultam ki - bár nem sport céljából elsősorban.
Július 15. - Csík zenekar

Izsáki giccs

Barátnőmnél alvás kicsit megnehezítette úgy ezt az egész koncertet. Mert kb 3 óra pihentető alvásban volt részem. Egyébként meg a legóriásibb hír arról a hétvégéről: nem késtem a buszt. Mert a pontosság és a rend fémjelez.
Szóval szombaton barátoztam - sétálás a réten, hülyét csinálás magunkból  mezítláb a városban, mesefilmnézés (mert érett 16 évesek vagyunk és mert ezek töltődnek a leggyorsabban és kell valami agyölő) és hajnali 6ig tartó beszélgetések.
Vasárnap mentem vissza Kecskemétre. Épp időben érkeztünk oda - úgy nagyjából 2 és fél órával a kezdés előtt. De ez sem volt elég, mert az öregasszonyok elfoglalták az összes széket, a szúrós tekintetük meg megkeserítette volna az egész koncertet, ha eléjük álltunk volna - az nem éri meg.
Kicsit késtek, vagy halasival vagy kiskunságival kezdtek (hú, de kiművelődtem néptáncos barátocskáim körében...). Először talán Presser lépett fel a vendégművészek közül.
És ott romlott el. A hang. Mérhetetlenül imádom a technikát. Kicsit helyezkedtünk, jobb volt valamivel, csak nem láttunk. Na mindegy, nem - elsősorban - a látvány a lényeg.
 
Igyazából csak pár számra emlékszem, azok is főleg valami alternatív származékok. Például volt a Kispáltól a Csillag meg fecske, akkor Quimby: Sehol se talállak, Most múlik pontosan (ki gondolta volna...), Fekete l'amoure. Meg a "Te majd kézen fogsz és hazavezetsz. Meg, ha így jobban belegondolok, énekeltek az "Én vagyok az, aki nem jó"-t, "A székelyi hobo"-t "Alvarez"-t... Tulajdonképpen ez az egész felsorolás inkább önvisszajelzés, hogy mégsem hülyültem el a nyári hónapok folyamán - eredmény: annyira nem, csak a szokásosan.
Nem értem túlságosan későn haza, kb fél 1kor, de iszonyatos fejfájásom volt. Ilyenkor imádom az anyákat. Olyan megértőek. Hazaérek, bemegyek a nappaliba. Elpanaszolom, hogy mim fáj, erre ő azzal az iszonyatos együttérzéssel a szemében: "Mit ittál? Miért ittál? Mennyit?" Háh. Az embernek már a feje sem fájhat anélkül, hogy az ittas állapottal való gyanúsítás ne érje utol.

Kicsit furcsa, hogy gyakorlatilag csak Kiss Tibiről készült elfogadható fénykép. Szereti őt a fényképezőgépem. Jó az ízlése.


A héten Esti Kornél reggeltől estig, minden mennyiségben. Hozzáfűzés a kliphez: A mi pixillációink miért nem így sikerülnek?? Ez nem ér.

Csak hogy stílusos legyen a vége, végezzünk a zolimpiával. Tisztára kirázott a hideg, mikor Berki nevét mondták be. Pedig ilyet nem szokott csinálni. Így milyen jól nézett már ki a zászló, középen a magyar lobogóval a két szélén meg a brittel. Így kell mindig - ok, az oldalt levők változhatnak.
Óriási nagy gratuláció Berki Krisztiánnak!

Leginkább félni

Fishing 3.
Szombaton bementünk Pécsre. Szokásos körök, főtér, bazilika, lakatfal stb. Valakinek az a fantasztikus ötlete támadt, hogy menjünk be egy cukrászdába, fagyizóba vagy valami ilyesmibe. Célba vettük azt a sétálóutcát, aminek most még véletlenül sem jut eszembe a neve, pedig Pécset ismerem egész jól, talán Király utca, ott van a színház is. Beültünk valahova, valamiért megsértődtem és nem kértem semmit, aztán kb én ettem a legtöbbet (tipikus).

Liszt

Itt jött el a tragikus pillanata a napnak - ami így visszatekintve már nem is annyira az, de akkor... Szóval a képeket nézegettük. Jött az "áhh, ez de béna, kitörlöm" felkiáltás. Na és igen, ki is törölte. Az összes fotót. Ától zettig. Odavesztek (volna) az összes osztálykirándulós, az összes bécsi, az összes hülye kép - mert hogy nem töltöm fel, az csak természetes, végül is minek? na ezért.
Eléggé labilis idegállapotban voltam azokban a napokban, nem csoda, ha kiadtam - egy kicsit. Később azt mondták, hogy majdnem elsírtam magam. Az első 10 percben biztos, hogy utáltam mindent a világon, ami a legmodernebb technikával függ össze - a régi gépekről hiába akartad, akkor sem törölted le a fotókat -, de utána már szent volt a béke az univerzum és közöttem.
Mindenesetre megérte behisztizni arra a rövid időre, kaptam egy Péterfy Bori CD-t engesztelésül... Jaj, szegény hátrányos helyzetű gyermek.
Ebből a történetből is látszik, mennyire értek én az ilyen cuccokhoz. Semmenyire.  A képeket vissza lehet hozni - saját védelmemre kelek: ezt a társaságból senki nem tudta.
Ettől az apró incidenstől eltekintve jó volt ez a nap is.
Terveztem, hogy Európa Kiadót is meg lehetne nézni, de hát ha nem, akkor nem.
Legfájóbb pont a 30y. Nem mehettem el, mert a másik sátorban Szabó "Bazsi" játszott és kompromisszumot kötöttünk, hogy 30y helyett Szabó Balázs, Odett helyett Kiscsillag - az elsőben társam, a másodikban az én döntésem alapján. Inkább száz Szabó Balázs, mint egy Odett! Nem tudom, miért nem bírom. Valahogy idegesít a hangja. Lehet, hogy csak irigy vagyok.
Szóval a 30y nem jött össze... Mostanában sajnálom a legjobban, tisztára 30y-mániás vagyok. Ez már beteges. Anyám meg is utálta, mert állandóan az megy. Ilyen jó kis oldalakat találtam is neki facebookon, hogy "Utálom a 30yt, mert egy fos!". Gratulálok annak, aki ezt elkövette, a nagy szabadidejében értelmesebb dolgot is művelhetne.
Na de: térjünk vissza a fesztiválra. Szóval Szabó Balázs. Nem rossz, nem rossz, de mióta lecserélte az együttest, nekem nem annyira szimpatikus. Ettől függetlenül a zene az tényleg jó. A koncerten megállapítottam, hogy egy csomó számot nem ismerek... Mindegy, kecskeméti, szóval valamennyire kötelesség szeretni hazánkfiát. És kééépzeljétek el, eredetileg bábszínész. Valahogy az ilyen "rocksztárokat" nem tudom elképzelni, ahogy a bábokat ráncigáljak. Mi több, elképzelhető, hogy láttam is - nagyon, nagyon régen inkább bábszínházba mentem, mint hogy még egy bugyuta mesét megnézzek mondjuk a moziban. A ciroka.hu-n a társulatban benne van Szabó Balázs, szóval még mindig aktuális ez a munka.
Koncert vége, reménykedek, hogy elfogunk pár hangfoszlányt a 30y-ból, de még véletlenül sem.
Csövezés a domboldalon, várunk a fényes Kiscsillag feljövetelére.
Az "úgy terveztem"-kezdetű mondatok váltak szerintem ebben a bejegyzésben a kedvencemmé.
Szóval: Úgy terveztem, hogy jó, majd akkor itt előre verekedem magam, ott fogok az első sorban tombolni. Aztán mégsem lett úgy. Mindegy, legalább láttam, sőt egy fiatalember fel is ajánlott, hogy a vállára vesz, de őt szépen-könnyen leráztam. Egy kedvenc momentumom a Kiscsillagról a 'Semmi Konferenciája' és az 'Jövőre indulunk az Eurovízión". Természetesen a számokon kívül. (Némi tájékoztatás: a Semmi Konferenciáját egy kisgyerek szervezi, aki azt kutatja, hogy mi az a semmi (vagy valami ilyesmi). Természetesen a Kiscsillag meg van hívva erre a konferenciára. A másodikhoz viszont nem fűzök semmit.) Hallhattunk ezen kívül egy szép Mol-kútnál rappat, gyönyörű volt, pláne Lovasi tánccal fűszerezve (videó is készült erről egy barátom jóvoltából, de azt inkább nem szabadítanám még a világra.)

Persze Péterfy Borin első sorban voltunk. Barátocskám valami iszonyatos Bori őrült, nem volt koncerten még, nem tagadhattam meg tőle - bár így lemaradtam az Intim Torna Illegálra vagy az Esti Kornélról... nagy kár értük, különösen az Esti Kornélért. Még nem voltam koncertjükön.
Ott csöveztünk vagy fél órát, megismerkedtünk egy pár ugyancsak Bori-fanatikussal. Már-már rosszul éreztem magam, hogy én nem vagyok ilyen elvakult.
Képeket a társam csinálta. Érdekes, hogy ezek százszor rosszabban sikerültek, mint akár a Kiscsillagos, akár bármilyen más képek, pedig itt tényleg jó helyünk volt. Biztos extázisban volt.

 Aztán megint ment a csövezés - én megszakítottam egy Kiscsillag-póló vásárlással, de azért én is kitartó voltam. Borira vártunk. Minimum háromnegyed órát (ilyet csak  Quimbynél csináltam - mit meg nem teszek a barátokért...). Hideg is lett, rövidgatyában is voltam, a lábamat véresre dörzsölte a cipő - nem a legkellemesebb háromnegyed órája az életemnek, úgy érzem.
Végre kikecmergett ez a nőszemély a színpad mögötti kis bódéból. Ijedten vettük észre, hogy be akar szállni a buszba, szóval vészhelyzet lévén Gyuri odakiabált hozzá, hogy jöjjön ide, mert képet akar készíteni vele. Készségesen teljesítette is a kérést.
Igazán megsajnáltam.Gyurikám igazi kis művészlélek, nem csak olyan sima rajongós képet akar ő készíteni az "istennővel". Készült egy éneklős, egy mutogatós és egy 'hajoljbeleahajamba' kép. Az utolsónál látszott, hogy az "alternatív díva" kissé hülyének képzeli Gyurikát, na de sebaj. És ha már ott volt, én is készítettem vele egy közös képet.
Nagyjából ennyi volt ez a fesztivál, mivel Fishre vagy A Kutya Vacsorájára nem maradtunk.
 Pár cikk meg videó a fesztiválról:
Quart beszámolója
Első nap
Második nap
Harmadik nap
Kulturgyomos Quimby
Kulturgyomos HS7
Kulturgyomos ITI
Összefoglalás: Nagyon, nagyon , de nagyon jó volt idén is a fesztivál, csak valahogy nem volt az igazi. Talán, mert engem minden érdekelt volna, másokat meg csak egy-egy együttes inspirált és érdektelenségbe fulladtak a más zenekarok megismerése iránti próbálkozásaim. Jövőre jobban szervezek, megnézem előre a programot, olyan embereket válogatok össze, akik vagy befolyásolhatók vagy szeretik az adott zenét.
Jah, és még mindig rajtam van a karszalag. Meg kellene tudni, miből is készült és majd kiszámolom, hogy mennyi idő alatt rohad le a kezemről. Vagy levágom jövő héten.


Azóta elmúlt, ha jól számolok, 3 hét. Eseménytelenül. Illetve évzárónk volt, meg németet kezdtem tanulni, de ezek valahogy nem azok az egetverő kalandok.
Maximum irodalmi és filmes izgalmak elé néztem az elmúlt időszakban
Paulo Coelho csodálatos. Felinni meg még jobban.
Napokban néztem meg a Le notte di Cabiria-t/ Cabiria éjszakáit.
Nem hiába írtam olaszul először. Egyszerűen ki nem állom a magyar szinkronokat, általában sosem sikerül olyanokat választani, akikre tényleg illik az a szerep. Illetve addig elvagyok velük, amíg nem hallom az eredetit. De például ehhez a filmhez szervesen hozzátartozik ez a dallamos olasz nyelv. Még akkor is, ha nem értesz semmit belőle - akkor max ott van a felirat.
Valami fantasztikus a film hangulata - egyébként. A sztoriról csak annyit, hogy egy kissé naiv utcalányról szól, akit minden pasi kihasznál. Így mondjuk lehetne akár egy sima, sefüle-sefarka béna semmiség, egy hollywoodi hülyeség, de Felliniről van szó.
És ennek kapcsán rákaptam az olasztanulásra - meg a németre is, de az más tészta(szorít az idő, perfektül kell beszélnem, mire megyek egyetemre Bécsbe). Tudom, hülye vagyok, de egész nap az olasz könyvet bújom.
Holnapra egy kis változatosság: megyek barátnőmhöz aludni Izsákra - Kecskeméten Bohém Ragtime Jazz Band koncert lett volna, de már rég láttam őt, lemondom a zenei élményt.
Viszont vasárnap Csík koncert - KISS TIBIvel! Talán itt sikerül végre valami jó képet is összehoznom róluk.

Elrobog az élet, ahogy erdei kisvasút...

Fishing on Orfű - 2. rész

2. nap ebéd után sétáltunk egyet a faluban. Már minimum 5ödszörre járok itt és még csak most láttam az összes tavat. Pláne, hogy eddig csak kettőről tudtam - és van 4. Leültünk az egyik tó partjára - a fesztiválhoz legközelebb lévőhöz -, beszélgettünk. Aztán jöttek az igazi Fishingelők, nem akartuk megzavarni a halakat, ezért visszahúztunk a szállásra.
Ez az év kész csoda volt a fesztivál történetében - legalábbis emlékezetem szerint-: nem esett az eső a koncertek idején (például tavaly elmosta Fluort az eső. Jajjj, de kááááár...). Sőt, három nap alatt nem esett számottevőt. Kivéve, amikor visszaindultunk. Ilyen a mi formánk, bőrig áztunk. Persze ha 3 perccel később kezd rá, akkor már megússzuk, így meg inkább átúsztunk (tudom, még mindig nem vagyok vicces). De legalább felfrissültünk, újult energiával indulhattunk a fesztiválra.
1. koncert: Drastik Putto, 4kor. Ezt nem lehetett kihagyni, megígértem, hogy ott leszek. Amilyen szerencsénk van, ez is ott volt, a Timout színpadon, a szaunában. Élvezni nagyon nem lehetett, csak max ha az ajtóba álltál (én ott voltam). Nem voltak sokan - fogjuk rá a körülményekre. Az odarángatott barátocskám azt mondta, tetszik neki a zenekar. Én ott dobtam el az agyam (ha van ilyen). Nem nagyon leltem olyan ifjúra még eddigi életem során, akinek bejött volna ez a fajta zene. De ezt is megértük. Anyámat például a hideg rázta először tőle, mostanában már Salvador Dali képeihez hasonlítgatja: épp olyan szürreális. Ez nekem jó hír, nagy csodálója vagyok Dali bácsinak.

Dali macskát önt

Tényleg, ha ez így szóba/írásba került: valaki olvasta Dali Elrejtett arcok című könyvét? A napokban találtam meg egy dobozban egy csomó más kinccsel együtt, csak félek belekezdeni. Félek attól, hogy nem tudom követni az eseményeket, elvesztem a fonalat. Jártam már így pár könyvvel, Dali meg nem az általános, populáris nézeteiről ismert. Kérnék nagyon, de nagyon szépen valakitől véleményt. Mert így is, úgy is elolvasom, de azért érdekel más emberek véleménye is, meg hogy egyáltalán egyedül vagyok-e.
Na térjünk vissza a zenéhez.
DP után lett volna kedvem Képzelt Városra menni. De nem - mert meleg van, mert fájalábam és mert nem. Még anno írtam egy Háy-Lovasi beszélgetős délutánról, egy "fantasztikus", 'A vidékiek már csak ilyenek...' címmel ellátott bejegyzésben, áprilisban - visszanézve, hogy mertem egy helyen említeni a Kolin és őket... Na szóval, azt az eseményt csak beharangoztam, de egy árva szó nem esett a későbbiekben róla. Most egy tényleg hiperrövid összefoglaló: nagyon jó volt, mint kiderült, az iskolánk drámásai adtak elő részletet 'A kéz'-ből. Utána beszélgetés a két szerzővel, Háy felolvasta pár versét, például a Nátriumbenzonátot. Ha valaki nem ismeri, meg úgy egyáltalán, bemásolom ide ezt a verset. Hadd művelődjön a nép. Meg jól is néz ki.

Nátriumbenzonát

Látod, ilyen vagyok édes,
konzerven és levesporon élek,
s úgy kerülök a túlra át,
hogy összetart
a nátriumbenzonát.
Nem hullik részeire a testem,
mikor föld fölé hív
újra az isten.
Mikor felszínre kerül minden:
csontszülők, csontgyerekek,
csontcsalád.

Kereslek, de hiába kereslek,
nem tudom melyik csont,
akit valaha szerettem.
Talán előttem vagy,
lehet, mögöttem,
téged nem tartott
egészben a halál.

Nincs mit tennem.
Ugye, te is keresel engem.
Megismersz ha rámtalálsz:
nahát édesem – így szólsz –
Én megmondtam:
helytelenül étkezel.

De közben örülsz,
hogy szép vagyok,
hogy mégis bevált
a levespor, a konzerv
és nemutolsósorban:
a nátriumbenzonát.

Hol is tartottam? Ja, igen, szóval Háy felolvasott, Lovasi meg énekelt párat. Nagy meglepődésemre abból a párból majd' mindet ismertem - Kiscsillag/Kispál szöveg volt, a 'Kit simogasson?' vagy a 'Country' például. Aztán még megköszönték a gyerekeknek, hogy ilyen élményt nyújtottak, hogy 'A kéz' pont ennek a korosztálynak a története és ők nagyon jól megoldották a dolgokat, jobban, mint a profi musicalszínészek, akik még kottát sem tudnak olvasni, a 'Kit simogasson?' túl nehéz nekik és túljátszák az egészet. Megjegyzés: Háy János nagyon kedves.
Majdnem kifelejtettem, miért is hoztam fel ezt az egészet: szóval csak azon csekély dolog miatt, hogy a zenéről is beszélgettek, mit hallgat mostanában Lovasi és Háy. És ekkor mondta Lovasi, hogy mostanában egy Képzelt Város nevezetű bandát preferál, nagyon eredetiek.  A programot nézvén ez ötlött fel bennem, hogy még Lovasi is bírja, akkor tényleg nem lehet rossz - időközben természetesen megtörténtek a tiszteletkörök: meghallgatás youtube-on, ujjongás, hogy milyen jó, belájkolás/betetszikelés/belike-olás (kinek hogy tetszik) facebookon, dalok letöltése, amíg CDm nincsen.

És ezek után nem mehettem el a koncertjükre egy lábfájás miatt. Nagyon sokáig tartott, hogy belenyugodjak, de jött a Budapest bár, ami enyhített "fájdalmaimon".
Frenk, Kiss Tibi, Behumi Dóri, Németh Juci, Ferenczi György, Szűcs Krisztián és természetesen Lovasi András lépett fel. Ez a legfurcsább zenekar szerintem, a Csík zenekar mellett: nem igazán az a fesztivál zene, legalábbis nem rock, pop ésatöbbi, és mégis rengetegen vannak, valami iszonyat jó a koncertek hangulata. Ilyenkor látszik, hogy az emberek örülnek az ilyen zenének, ami nem a megszokott és a megrögzött alteros elkezd gyakorlatilag cigányzenét hallgatni, amit egyébként nem tenne - itt vagyok példának én. Nem hiába törnek rám Budapest bár-mániák, amikor csak az ilyen zenét veszem be és zeng az egész ház a 'Szalonspicc'-től.

Vagy a 'Tiroli bocik' sírásától.

Budapest bár után maradtunk is végig annál a nagyszínpadnál. És mit ne mondjak, számomra elég húzós volt ez a nap.

Az egyetlen használható kép aznapról.

Heaven Street Seven: Előtte üldögéltünk a fűben és mit nem ad Isten, ismerősökkel találkozunk, pedig Kecskemét az mégsem Orfű. De az előző frázishoz folyamodva: mit nem ad Isten, pont abba a lányba és barátnőibe botlunk bele, akibe társam szerelmes volt nem is olyan rég. Na ezért is én bűnhődtem: szimpatikusak voltak és csak a 'rég kimúlt érzelmek' miatt nem lehettem velük, inkább valami más csajokkal, akik meg aranyosak voltak, de nem igazán az én stílusom. Mindegy, azért Heaven Street Sevenen jól jött az elsőként említett 'lánycsoport', mert különben egyedül lettem volna.
Jó szokásomhoz híven itt is minél közelebb akartam tudni magam a színpadhoz, ugrálni, táncolni, élvezni a zenét, de - fuh, de utálom ezt a szót -, de: Gyurika (ha még nem említettem volna, az elrángatott barátom) nem ismeri ezeket a dalokat, önkényesen inkább tisztes távolból figyeli. Pedig igazán jó volt. Szerencsémre/szerencsétlenségemre nem látszódok egy képen sem, pedig igazán elől voltam. Bár lehet, hogy klipben fogok szerepelni: a Gesztenyefák alatt-hoz ott forgattak, többek között a koncerten. Mi lenne ennél fantasztikusabb.

Quimby, Vad Fruttik. Itt már tényleg egyedül voltam.
Quimby eléggé megrázó élmény volt. Gyakorlatilag széttapostak. Én mit sem sejtve próbáltam előrébb csusszanni a sorok között, de azok a piszkok belekevertek a pogózók közé, ahol nem épp az én súlycsoportom van. Csoda, hogy átjutottam a másik oldalra egyben. Viszont jó hellyel koronázott meg kitartásom: ha nem féltettem volna a fényképezőgépem, tök jó fotókat tudtam volna csinálni. De féltettem, szóval nem. Mindenesetre a megrázó mellé sikerült beszereznem egy kellemes élményt is.
Vad Fruttikon úgyszintén végigugráltam az egészet és nem készítettem képet sem. Jut eszembe, 25én évet fordultunk a Fruttikkal - gondolom erről ők nem tudnak. Ugyanis 2011. június 25én hallottam az életben először őket - bár nagy eséllyel indultak, hogy megutáljam az együttest: talán sok mindenki így viselkedett volna, ha mínusz 20 fokban 30 perc késés után még 40 percet hangolnak a fiúk. Meg is fogadtuk, hogy nem tapsolunk, bár maradtunk. És mégis: összeverődött mégiscsak a két kis kezünk. Sok mindent köszönhetek én a Fishingnek...
Talán ez volt az utolsó koncert. Pál utcai fiúkat terveztünk még, aztán beláttuk, hogy teljesíthetetlen feladat 2 helyen egyszerre lenni. Supernem meg már késő volt és persze mindenki fáradt volt - rajtam kívül. Én ezerrel pörögtem még akkor, utána még filmet is néztem kb 3ig, valami béna francia vígjátékot, de valamivel el kellett foglalnom magam. Supernemre már csak azért is el kellett volna menni, mert gitártanárom fiacskája játszik benne, Pulius Tibi és a fesztivál utáni első gitárórámon meg is kérdezte, hogy voltam-e. Meg egyébként is, utoljára november 2án voltam Supernemen a Dürer Kertben...
Ennyi volt Fishing 2., gyorsan közzé is teszem ezt, aztán megpróbálom a 3. napot holnapra, legalábbis a hétre összehozni. (Magamat ismerve nem látok sok reményt.)

Angyaltollal töltöm tele a párnámat

Ez körülbelül a tizedik alkalom, hogy újrakezdem ezen bejegyzésem. Túl sok a mondanivalóm, elkalandozok állandóan. Biztos a meleg miatt.

Fishing on Orfű

Végül szereztem társat. Június 20án beültünk egy kisebb társasággal egy kávézóba, többek között szóba került a Fishing. Minden jelenlévőt letámadtam, hogy engedélye, ideje, kedve, bármilye lenne-e hozzá. Holnap indulnánk, ennél nincs is természetesebb. És sikerült, feladat teljesítve.

Volt jelentkező. Vele régebben beszéltük is, de aztán valami közbe jött volna, ha nem rendezkedek így az utolsó pillanatban. Társam hazabiciklizett megkérdezni szüleit. Telefonhívás, felveszem: yeeeeeesssss! (angol kéttan átka) Elengednek!

Zene volt füleimnek. A társaság maradéka gyorsan stoppolt egy asztalt a borutcában. Mivel mi, lányok voltunk többségben, fantasztikus témák kerültek elő, gondoljunk csak bele, ki az az agypihent, aki Kiss Tibi szünetes fogáról társalog. Hát mi.

Szóval másnap utazás volt. A nagy meleg nem tántoríthatott a déli indulástól, tekintve, hogy 4kor már jelenésem volt. A kocsiban Magashegyit, Péterfy Borit és Kiscsillagot hallgattunk. Szép kis halotti zene - 4 órát döglődés a kocsiban elég gyászos hangulatot eredményez, pláne, ha az egyik személy ki nem állhatja az alternatívot (kérdem én, normális az ilyen? És még egy alternatív fesztiválra is lejön? Na nem, kérem.).

Még mindig hosszú az út, még mindig szép a Pécs-Orfű közti. Kedvenc utam a Mecsekszentkút felé vezető út/utacska. Egyszer le kéne fényképezni. Majdhogynem vízszintesen vezet lefelé a faluba - extrém, aktív utazásra vágyóknak itt egy hiperolcsó lehetőség, különösen, ha kispolszki/trabant/lada az a bizonyos. De ne verjük magunkat költségekbe, elég egy 10-15 éves autó is.

Fél 4re értünk a szállásra, gyorsan lepakoltunk és - nem indultunk el a fesztiválra. Mert ők fáradtak. Várjunk még egy fél órát. Nagy volt a nyomás, a szívem, igaz, húzott oda, de maradnunk kellett. Végül 4 körül indultunk is. Első dolgunk: bérletet venni társamnak. Nemrég tudatosodott bennünk, hogy neki nincsen és a helyszínen már 11000. No nem baj, több is veszett Mohácsnál. Ám jött a felmentő sereg egy korosodó, kicsikét csúnyácska - remélem, a blogok világában nem járatos, legalábbis az enyémet nem olvasó - emberke, aki odaadta a barátjáét nekünk 9000ért, mert nem tudott eljönni. Ez már jól indult. A többi már kevésbé számomra, mivel a Teslavoxot lekéstük - illetve 2 utolsó számra értünk oda. Ezúton megragadom az alkalmat, hogy belinkeljek egy kis Teslavoxot. Igazán kezdő zenekar, na nem a tehetségükre értem, hanem a fennállásuk idejére, a koncertek számára. Vivátozzunk a Kiscsillagnak, hogy megismertem a T.-t, az ő roadjuk, Hámori Benedek/Benő, a zenekar dobosa. Kecskeméten is játszottak, na nem akkor kellett elutaznom Bécsbe? Ilyen az én formám (azért nem kell sajnálni, nem volt olyan rossz...)

Először a Teslavox teljes első albuma következzen:

Majd első klippjük:

Nemsokára jön a második videó is.

Szóval ott tartottam, hogy egészen lekéstük a kezdés. Miután azt a nyomorult 2 számot eljátszották, sétáltunk barátocskámmal (aki mellesleg közelít a 2 méter felé, így a kicsinyítőképző elég indokolatlan ágaskodó 160 centimet nézvén) egyet a Timeout Pécs Színpad mögötti részen. Jól illik oda az 'Isten Háta Mögött dűlő', tényleg ott van. Beálltam fotósnak, társam kissé exhibicionista, szereti, ha fényképezik.

Berakok egy térképet, hogy aki nem volt, az is el tudja képzelni valamennyire. (kicsit nagy, de csak azért, hogy a sátorhelyek is jól látszódjanak)

 Volt még kb. 2 óránk a Nemjuciig. Leültünk, megnéztük a PASO-t. Háttérzenének nem rossz.Aztán nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, a Timeoutnál esetleg volt Kipu, de azt már nem vállaltuk be.
Az volt a gyilkos színpad, előadónak, nézőnek egyaránt, dőlt mindenkiről a víz. Mondjatok egy olyan fesztivált is, ahol ingyen szauna van?

Átvánszorogtunk az Uránia Nagyszínpadhoz, leültünk tisztes távolba a színpadtól fűben, még csak beálltak. Én szeretem a Németh Jucit. Gyuri csak szereTTe. (Szerintem rá lehet jönni, hogy Gyuri a "kísérőm". Bár nem kellett annyit győzködni.) Azt mondja, hogy így megnézve erőltetett neki. És hogy milyen kicsi a melle - ezután ezen rágódtunk és minden női énekesnőnél előkerült, szóval nem sokszor, tekintve, hogy kb 3-4 ilyen van. Meg hogy a Jucinak jobban állnak a magyar szövegű dalok, nem kellett volna átváltani angolra, kár volt kilépnie a Budapest Bárból. Reakció: Mi van? Ki lépett ki? Ezt meg honnan veszed? Kicsitfélreértésbenélteeddigiéletét-szituáció. De tisztáztuk a helyzetet.
Ezután jött a Magashegyi. Ekkor már fel is kecmeregtünk. Próbáltunk elől elhelyezkedni, kb a második sorig jutottunk. Na ott jöttek társam által "kretének"-nek nevezett egyének. Azok a sörhasú, félmeztelen, 30as, 40es férfiak, a rosszabbik fajtából. Minek kell az ilyeneknek már úgy egyáltalán beállni előre? Bár az egyik egészen kedves volt, amikor maga elé húzott és ő meg szerencsére elpárolgott.
Jó kis beszélgetéseknek voltam fültanúja eme koncerten. A kedvencem:

-Te, ez milyen koncert is?

- Nem tom, de viselkedj úgy, mintha nagy rajongója lennél! Ááááááá!

A Magashegyi iszonyatosan jó volt (előreláthatólag majdnem minden koncertnél ezt fogom írni). Jó volt kiengedni a gőzt, nem foglalkozni semmivel, csak énekelni Bíborkával. Bár egy észrevételem támadt: Gálos Ádám mindenhol ott van????? Először az Intim Torna Illegállal láttam. Aztán a Hiperkarmával, majd a Biorobottal. Most meg itt. Ki ez, komolyan? Igaz, a Magashegyi Undergroundnak nem szerves része, csak besegít, amikor éppen egyfelé járnak, hogy tudjon gitározni a valódi dobos, Toldi Miklós. Jah, igaz is, új dobosra leltem a személyében. Dobos-mániám van, ha még nem említettem volna, még az első szerelmem is dobos volt. És egyébként is, hogy lehet ilyen béna nevet adni a gyerekednek? Mármint így együtt. Toldi Miklós...
És most jött a felismerés. Hisz ő volt a Kaukázusban is. Nem tudom, hány embernek jut eszébe ő e név hallatán, és nem Arany Janink paraszt nemese.

Nem is tudom az idejét, mikor voltam normális Magashegyi koncerten. Talán 2011es Fishingen. Kecskeméten is voltam november tájékán, de azt nem nevezném annak. Egy akkori barátnőmnek, aki már nem az különböző elpicsulási, én nemszeretemazalterzenét,deazérteljárokkoncertre és hazudozási okokból, nem volt kedve bemenni a terembe, mert most milyen jó "dumcsizni" (Ennél már csak a tali és hali tud jobban felidegesíteni. Meg a kari, de az bocsánatos bűn, évente egyszer.). Azért pár szám erejéig berángattam, hogy nem ezért fizettünk ki x ezer forintot.

A doboknál Gálos Ádám, gitározik: Toldi Miklós.

Szóval ez a koncert megváltás volt, rövid ideig a rögeszmémmé vált és azt hallgattam - bár viszonyítás kérdése a rövid szócska, 1 hétig ment nálam éjjel-nappal. Talán a környezetemnek nem tűnt annyira rövidnek.

 Tulajdonképpen rohadt kövér ez a Bocskor Bíborka. Van vagy 40 kiló, de 50 is lehet.

Itt vége is volt az első napnak. Számunkra. Igazából ez volt a leggyengébb nap, pedig ez sem volt rossz.
A további 2 napról a későbbiekben számolok be. Rég írtam, szóval most örömmel lököm ki a műhelyemből szerény kis irományomat.

A mindennapok hangja egy hallhatatlan frekvencián

Hogy a magam védelmére keljek, miért nem írok sűrűbben, mikor nyár van és az átlag gyereknek épp csak annyi a dolga, hogy üljön a gép előtt és nyomkorássza (kezdem azt érezni, hogy ennek a mondatnak se füle se farka, de hogy vége-hossza nincs, az tuti)... na szóval, próbáltam én összehozni pár bejegyzést, de nem akartam még ennél is semmitmondóbb bejegyzéseket produkálni.
Egyébként normális eseménydússággal rendelkezett az elmúlt hónap. 2 koncert, ennyi épp elég. No meg egy év vége.

A 2 koncert pedig nem más, mint Intim Torna Illegál a Belvárosi Fesztiválon június 3án és PUF a Parkban (Soroksári út 60., Budapest, ha nem mond valakinek semmit. Nem szeretem a nyelvtant.) június 6án, ha jól emlékszem. Nem ma volt már, a napokban meg szita az agyam, legalábbis minden apró részletre emlékszem, csak a lényegre nem. Szép dolog a memória.
Lett volna 3 koncert is. Belfeszten a Quimby is fellépett, csak csúnya dolog az anyaság, de még rosszabb gyereknek lenni. Magyarul nem engedtek bennünket. Illetve engem igen (ahogy anyám fogalmaz, egyetlen majma vagyok), csak barátnőmet nem. Pedig ITI után rögtön ment a könyörgés. Szinte úgy éreztem magam, mint valami mise vezetője, csak a miénk aprócskát össze volt keverve, valami ehhez hasonló sorrendben: Sanctus (az egész Quimbys ötlet akkor ötlött fel bennünk komolyan budapesti tartózkodásunk alatt, amikor konkrétan neki mentünk Kiss Tibinek. Ez kicsit felébresztette merengő lelkünket.), Credo (in unum Deo - alias Quimby. Csak ne vádoljanak eretnekséggel.), Gloria in excelsis Deo (elengednek. De csak az én drága anyám. Ujjongunk.), majd Kyrie eleison (addig hívogattok barátnőm anyját, hogy az lecsapta, és a későbbiekben elmondottak alapján még jó sokáig nem bocsátotta meg az a főbenjáró bűnt, hogy gyermeke koncertre akart menni.). Akkor adná vissza a hangulatot, ha lenne egy bosszúálló része is.

Lövésem sincs, honnan a kép. De Kiss Tibi. BelFeszt talán?

A lényeg, hogy túléltük. Az Intim Torna Illegálért nem mondom, hogy nem érte meg elmenni, de igazán játszhattak volna kicsit hosszabban - azok a fránya körülmények. Összességében nem volt rossz a nap, kulturális programot is találtam, mint főszervező. Ingyenes is volt, a közelben is volt, fotó is volt, meg sok, béna 20as, 30as évekbeli fürdőruha. Miniszterek gatyában a címe a kiállításnak, ha jól emlékszem, egy rohadt hosszú utca végén, vagyis elején - nem mindegy, hogy nézzük - van a múzeum, a Mai Manó. A színházak mellett.
Hazaúton a vonaton lelkiztünk.Ez volt talán az első, hogy mindketten olyan dolgokról beszéltünk egymásnak, ami... szóval lelkiztünk. Szóba került válás, vallás, halál, no meg hogy egyedül fogunk meghalni a 32 fekete macskánk között. Vagyis csak én, mert ő nem szereti a macskákat.
És hogy még jobban megkavarjam a kronológiát, koncert előtt megláttam a Vad Fruttikból Kerekes Gergelyt, azaz Macit (találó név). Tudom, hogy gáz vagyok, meg hogy minden rossz, de kértem aláírást. Ez belém nevelődött, hogy minden "híres" embertől (gyakorlatilag az általam arra érdemesnek tartott művésztől) kérem, hogy írjon valamit egy füzetecskébe. Gondolkozok rajta, hogy a mára már tekintélyesre növekedett autogramokból felteszek néhányat.
És arra is gondoltam, hogy és-sel nem kezdünk mondatot és valahogy meg kellene különböztetni a barátnőket. Sokszor már én sem tudom követni, kivel is mentem el hova. Az előzőekben R.-ről szólottam. Tudom, kreatív vagyok, hogy a neve kezdőbetűjével rövidítem, de nem jutna eszembe eme szent pillanatban semmi normál állapotban lévő becenév/akármilyen név, ami nem nevetséges. Vagy nem túl személyes.
ÉS Dióssyt is. Kispál búcsúkoncertes pólóban volt, szóval nehéz lehetett összetéveszteni bárkivel is. Szóval szereti az Intim Torna Illegált.
Bécsben is voltam. De az még régebben volt. Már nem is emlékszem. Vagyis de. Csak nem hajnali fél 4kor.
And the most important történés a héten: elengedtek Balatonra. Szülő nélkül. Barátnőmmel, testvérével és egy barátjával. Csoda történt. Ma, illetve tegnap rögtön át is mentem B.-hez (az előző módszerhez alkalmazkodva a B. egy másik barátnő), összeültek az okosok, megbeszéltünk mindent, nagyjából. Csak még nem tudjuk, mennyi időre, mennyi fővel... De legalább jól szórakoztunk. Igazából ha vele összeszabadulok - ami elég gyakran megesik, lévén az osztálytársam -, elég szürreális dolgok sülnek ki. Nevezhetnénk magunkat hülyéknek is, de a megnemértett művészlelkek jobban hangzik.

ÉS Zöldpardon!!!

No meg Fishing! (Már csak 1 nap!!!)

(Akinek van elég lélekjelenléte, igazán megnézhetne és mehetne jövő évben.)

Mindjárt 4 óra. Ezúton jó reggelt kívánnék a boldog keveseknek. És jó éjt annak a sok hibbantnak, akik most fekszenek le. Önkritika.

Élni, hogy nem.

Miért van az, hogy a nap kb. 16 órájában a gondolatokból ki sem látszom, s a gép előtt ülvén mindez elpárolog? Nem igazság, az emberi agy egyszerűen szánalom, magával tol ki. Ha jobban belegondolok, inkább velem. Bár nézőpont kérdése, az agyam egy-e velem vagy sem. Mert azt eddig is tudtuk, hogy az állam én vagyok, de más testrészről szerény tudásom szerint nem esett szó...
Imádom ezt az időszakot. Virágoznak a fák, szépen süt a nap, vattacukor-mánia tör rám (pedig nem is szeretem) - és bent kell döglődnöm a beárnyékosított szobában a matek tételeket és föci topográfiát böngészve. De naná, hogy holnap még 6 tantárgyból jelentik be a tz-t. Persze, mi sem jobb annál, minthogy a körzőmmel - ami szintén ellenem esküdött - szerkesztgetek és Lop-not keresem a térképen, ami gyanítom, hogy nincs is rajta. Tudom, egyéni szoc-probléma.
Fáradságom azt hiszem, most hágott a tetőfokára.
Hétfőn Drastik Putto koncert volt - ugyebár. Fotográfusi képességeimet bizonyítottam, egy normális kép sem sikerült. Illetve egy, de csak az előttem álló párról.Vettem CD-t, mindössze 800 forintért megéri, ez csak a törtrésze az eredeti árnak. Elvileg.
Először az Erzsébet tér megtalálása okozott nagy gondot. Én voltam megbízva a térképpel. Nagy hiba. Igazából nagyon jól tudok tájékozódni, csak nem tudom kellőképpen átadni ezt a közösségnek. De sikerült, ez a lényeg. Nagyon tetszett a hely. Teljesen jó, hogy ki lehet ott ülni, meg minden. Bár akadnak érdekes alakok. Addig örültünk, amíg nem jöttek oda hozzánk.
A koncert egyszerűen fenomenális volt. Na jó, nem. Azért van még mit gyakorolni Ábelnek az összekötőszövegeket illetően. Kicsit mintha meg lett volna illetődve és izgult is. Próbált viccelődni, de inkább aranyosan béna volt. Bár én nem mondhatok semmit, kb. én is így izgultam, amikor először beszéltem vele, pedig ott csak ő volt és senki más. De összességében jó volt. Nem csak saját számokat játszottak, most így nem jut eszembe, hogy pontosan miket, de tuti volt Red Hot Chili Peppers. Szépen kamuzta az angol szövegeket. Kivéve azokat, amiket ő írt, pl. iBlind vagy a... nem jut eszembe, mi, fenn a Cd, lusta vagyok megnézni. Barátnőm mondta, hogy nem ismeri egyáltalán, de jó volt, és majd legközelebb jobban tájékozódik. Mintha én ismertem volna. Jó, kb van 6 szám, amit valahonnan össze tudtam szedni. De a lemezen 17 van. Most nem fogom leelemezni külön-külön. Mert talán senkit nem érdekel, meg én sem érzek hozzá túl nagy lelkesedést.

És én ezt miért nem tettem eddig közzé? Jó kérdés. Már kb másfél hete megírtam. Na mindegy... Fiatalság, bolondság. Esetleg.

Utcáról kaptam a fényt, de tisztán láttam ott

Mostanában nem vagyok kreatív a címekkel kapcsolatban. A mostani is Cseh Tamástól származik, éppen a Tíz év múlva... megy.

Bár kicsit -talán- illik a hangulatomra ez a dal. Csak nekem nem adtak ilyen szavakat, mint nekik.
Mostanában elgondolkozok, hogy annyira sablonos az élet. Most. Sokszor félek attól, hogy semmi gondolatom nem lesz, üres leszek és nem tudok alkotni semmit az életben. Még anno pont ezen videó alatt olvastam egy kis szöveget.
"- A Jóistenbe vetett hit miatt nem fél?
- Igen. Múlt héten járt nálam egy atya is.
- Meggyónt?
- Csak beszélgettünk. Lesz persze gyónás is meg minden, ami azzal jár, hogy katolikusnak kereszteltek, noha az Úrral valójában sosem az egyházán keresztül tartottam a kapcsolatot. Sőt, az egyház miatt távolodtam el tőle. Aztán 28 évesen egyszer csak befordultam egy templomba, a csöndben pedig rátaláltam egy ösvényre, amelyre lépve úgy éreztem, beszélhetek Vele. Amikor odakúsztam ott a lába elé, megajándékozott egy iránytűvel. Ha nem is sikerült mindig, azóta igyekeztem jó fia lenni.
- Nem haragszik rá, amiért mégis beteg lett?
- Néha úgy érzem, hogy beszélek hozzá, ő meg alszik. De nem. Hálás vagyok neki. Hálás, mert hagyott énekelni. Ha úgy látta volna, rossz ember vagyok, a dalokat sem adta volna nekem. Ez megnyugtat. Ezért nem is félek."
Innen is gyökereznek a rossz gondolataim. Hogy akkor most én is rossz ember vagyok? Nekem miért nem ad ilyen ajándékot az Úr? Nem vagyok mélyen vallásos, csak egészségesen. Talán én is majd 28 évesen befordulok a saját templomomba és rátalálok a saját ösvényemre. Akkor lehet, hogy engem is megjutalmaznak.


Kicsit elvontam magam az előzőekben. Inkább visszatérek a Földre.
3 feltételnek megfelelő embereknek szólok a következőkben:

• Budapesten, illetve környékén lakik
• Hétfőn ráér
• Olvassa ezt

Budapesten, az Akváriumban Drastik Putto koncert lesz. Mikor először meghallgattam, abszolút nem tetszett. Ám fokozatosan rászoktam.
Az énekes Mihalik Ábel. Talán a Kiscsillag dobosaként ismerősebb. (Na vajon honnan ismertem meg az együttest? Rendkívül nehéz kitalálni.) Nem egy régi zenekar, talán előző évben indult, első koncertjüket most februárban adták csak.
(Ez itt a reklám helye:) Találtam egy jó kis blogot, kevésbé ismert, ígéretes zenekarokról írogat a csaj:
http://echofolklor.blogspot.com/2012/01/drastik-putto.html
Ha rákattintanál, olvashatnál szupi kis feltörekvő zenekarokról, sőt még a Drastik Putto egyetlen Youtubon fellelhető dalát is megismerheted. Ha tovább is érdekel, akkor gyere a koncertre. Ingyenes, illetve 800 Ft, ha CD-t akarsz. Ha én utazok (szerintem) 86 km-t, akkor ez azt is jelentheti, hogy megéri. Legfeljebb sírva-üvöltve menekülsz ki 21.17-kor. (A koncert 21.00kor kezdődik, beleszámolom a késést, szerintem egészen pontos vagyok.)
Ma ennyire tellett. Volt itt minden, a kissé elvont baromságaimtól kezdve a sunyi koncertre csalogatásig. Legközelebb talán valami érdemlegeset is nyújtok.
 És csak hogy keretes szerkezet legyen...

S.O.S

Tiszta depresszióba estem. Eddig úgy készültem, hogy jön a június, akkor megyünk Fishingre.
Mindenki lemondta. Ez nem lehet igaz. Egyedül maradtam. Borzalmas. Így számítson a barátaira az ember. Most van egy kiadó ágyunk. Nincs kedve valakinek eljönni? Vagy nem megy valaki esetleg? Egyedül nem jó a koncert és a zenészek hajkurászása. Ha valaki egy cipőben jár velem, szívesen fogadnám útitársnak. És feltétlenül írjon nékem.
Eddig kétszer voltam Fishing on Orfűn és csak jó élményeim maradtak. Pedig eddig aranyos voltam és kicsi, anyámmal mentem és még úgy is jó volt. Tulajdonképpen ez a legmegfelelőbb fesztivál a magamfajtáknak, viszonylag olcsó, nagy dózisban alternatív zene megy és még Orfűn is van - mily meglepő -, ami egy nagyobbacska köpésre van Pécstől (kedvenc város egyike).
Nem akarom harmadszorra sem kihagyni. Pláne, hogy a szállást akkor már buktuk is. De egyébként mindenkinek ajánlom, kicsiknek, nagyoknak, stb.
Itt a program, ha valakit érdekel: http://fishingonorfu.hu/2012/foo.php?site=program

Címtelenkedés

Úgy érzem, itt az ideje egy újabb bejegyzésnek, mert egyrészt itt van, másrészt már annyi emlék sűrűsödött belém, hogy el fogom felejteni. Szerintem már sikerült.
Szóval. Talán először a Quimby koncerttel kezdeném.
Április 20. Péntek. Kiskunfélegyháza. Egy újabb barátnőmet sikerült becsalogatni az alternatív eszeveszett rengetegeibe, így őt is rángattam el. Szegényke még nem járt koncerten, segíteni kellett neki.
Valami iszonyatosan idegesítő lehettem azokban a napokban, mert anyámnál, aki szereti a Quimbyt, még nála is kicsaptam a biztosítékot. Egész héten csak azt hallgattam, csak arról beszéltem, csak olyan interjúkat néztem, szóval minden a Quimby körül forgott. A végén már nekem is kicsit fejfájdító lett. De általában ez szokott lenni, akármilyen koncertre is megyek. Talán SP és a Kolin esetében nem lennék ilyen lelkes. De oda nem is megyek. (Úgy szeretem őket, mindig olyan jó példák, ha valami szart akarok mondani.)
Bár némi akadályba ütközött az utazás - legalábbis olyan szinten, hogy mégis hogyan jöjjünk vissza. Ekkor jött a megmentő - dobpergés -, anyám. Mint már mondottam, jó az öreg a háznál, elvitt minket Kiskunfélegyházára. Végül is nem sok vizet zavar, úgy sem merne előre merészkedni.
Az előzenekarról sikeresen lemaradtunk. Másik barátnőm másnap ment Szolnokra Quimbyre, mondta, hogy nem rossz volt az a Petruska Andris sem (előzenekar). Rögtön kíváncsivá lettem, megtetszett. Van valami benne, valami rock & rollos és szabadságot sugároz erőlködés nélkül.
Szeressétek ti is. Ha valaki szombatig erre tévedne és netán Budapestre is május 12én, akkor ajánlom a koncertjét. További, ha érdekel: Petruska András oldala

A Quimby elég lagymatag volt. Mármint a közönség. A nagyja csak ténfergett meg a mozgás abban merült ki, hogy balra-jobbra hullámoztak. Átlag életkor 50 körül lehetett. Na jó, túlzok, de volt pár 60 felé közeledő fiatalember is, ami, hogy is mondjam, nem mozgatta meg a közönséget. Első sorban volt pár valamire való ember, rendesen végigugrálták. Szégyellem magam, én nem. Nem akartam fellökni a mellettem álló nénit. Nem engedtek oda az első sorba. Még a másodikba sem. "Későn érkeztünk, hát szívjunk" alapon ment a dolog. Az ötödik sor közelét még ki tudtuk harcolni, ami nem kis teljesítmény a terem másik végéből, tekintve, hogy tömve volt.

Arénás szülinapos koncert. Ügyes vagyok, ugye?

Az együttesnek is feltűnt, hogy nem vagyunk túlságosan aktívak, szóvá is tette Kiss Tibi, hogy együtt öregszünk, kikoptak az első sorból a sikoltozó 16 évesek. Ezt természetesen nem hagytuk annyiban ---> később fejlemények.
Ami meglepett, hogy egy csomó régebbi számot játszottak, köztük rengeteg angolt. Nem voltam rá felkészülve, de valami halandzsa nyelven és helyben költött, néhol magyar szöveggel végigüvöltöttem őket. Jól esett. A Most múlik pontosan nem. A lábam ujjától a fejem búbjáig tele vagyok ezzel, inkább tovább. Szép, szép, mi több, gyönyörű, de sok.
Anekdotáztak is egy keveset. Legjobban az Autó egy szerpentinenhez fűzött gondolatok maradtak meg. A "keletkezéséről" írtak, egy szép nyáron született, amikor Tibi és Szilárd Horvátországban nyaraltak, Sziszi éppen nőt keresett, Tibi pedig inkább el akarta veszejteni azt. De azért kellemes volt. A szokásos szöveget is előadta Livius a Cuba lunaticához. Ezt nem mondom el, menjen el koncertre, ha nem tudja és érdekli.
Szövegügyileg a bemutatás is tetszett a végén. Mikuli Ferenc, a világ egyik legkedvesebb embere - mondja Kiss Tibi. Kiss Tibor, a világ egyik embere - by Varga Livius. Kedves.
Koncert után le akartuk őket vadászni. Csöveztünk kívülről a backstage előtt. Csodás volt. De megérte. Először a Livius, Fefe, Gerdesits Faszi és a Dódi jött. Én, a bátor, letámadtam őket. Mikuli Fefe tényleg kedves. Ha kedvem szottyan, lefényképezem és felrakom az aláírásokat.
Lényegében mindegyik kedves volt. Livius mondta, hogy még a Tibi és a Sziszi bent van, kitartás.
Szóval tovább csöveztünk. És jöttek is. De most nekem is mennem kell. Megyek Titanicot nézni 3Dben - mikre nem képes rávenni egy jó barátnő: nem szeretem a Titanicot, túl nyálas és ráadásul amerikai. A 3D-t meg egyenesen utálom.
Folyt. köv.