Elrobog az élet, ahogy erdei kisvasút...

Fishing on Orfű - 2. rész

2. nap ebéd után sétáltunk egyet a faluban. Már minimum 5ödszörre járok itt és még csak most láttam az összes tavat. Pláne, hogy eddig csak kettőről tudtam - és van 4. Leültünk az egyik tó partjára - a fesztiválhoz legközelebb lévőhöz -, beszélgettünk. Aztán jöttek az igazi Fishingelők, nem akartuk megzavarni a halakat, ezért visszahúztunk a szállásra.
Ez az év kész csoda volt a fesztivál történetében - legalábbis emlékezetem szerint-: nem esett az eső a koncertek idején (például tavaly elmosta Fluort az eső. Jajjj, de kááááár...). Sőt, három nap alatt nem esett számottevőt. Kivéve, amikor visszaindultunk. Ilyen a mi formánk, bőrig áztunk. Persze ha 3 perccel később kezd rá, akkor már megússzuk, így meg inkább átúsztunk (tudom, még mindig nem vagyok vicces). De legalább felfrissültünk, újult energiával indulhattunk a fesztiválra.
1. koncert: Drastik Putto, 4kor. Ezt nem lehetett kihagyni, megígértem, hogy ott leszek. Amilyen szerencsénk van, ez is ott volt, a Timout színpadon, a szaunában. Élvezni nagyon nem lehetett, csak max ha az ajtóba álltál (én ott voltam). Nem voltak sokan - fogjuk rá a körülményekre. Az odarángatott barátocskám azt mondta, tetszik neki a zenekar. Én ott dobtam el az agyam (ha van ilyen). Nem nagyon leltem olyan ifjúra még eddigi életem során, akinek bejött volna ez a fajta zene. De ezt is megértük. Anyámat például a hideg rázta először tőle, mostanában már Salvador Dali képeihez hasonlítgatja: épp olyan szürreális. Ez nekem jó hír, nagy csodálója vagyok Dali bácsinak.

Dali macskát önt

Tényleg, ha ez így szóba/írásba került: valaki olvasta Dali Elrejtett arcok című könyvét? A napokban találtam meg egy dobozban egy csomó más kinccsel együtt, csak félek belekezdeni. Félek attól, hogy nem tudom követni az eseményeket, elvesztem a fonalat. Jártam már így pár könyvvel, Dali meg nem az általános, populáris nézeteiről ismert. Kérnék nagyon, de nagyon szépen valakitől véleményt. Mert így is, úgy is elolvasom, de azért érdekel más emberek véleménye is, meg hogy egyáltalán egyedül vagyok-e.
Na térjünk vissza a zenéhez.
DP után lett volna kedvem Képzelt Városra menni. De nem - mert meleg van, mert fájalábam és mert nem. Még anno írtam egy Háy-Lovasi beszélgetős délutánról, egy "fantasztikus", 'A vidékiek már csak ilyenek...' címmel ellátott bejegyzésben, áprilisban - visszanézve, hogy mertem egy helyen említeni a Kolin és őket... Na szóval, azt az eseményt csak beharangoztam, de egy árva szó nem esett a későbbiekben róla. Most egy tényleg hiperrövid összefoglaló: nagyon jó volt, mint kiderült, az iskolánk drámásai adtak elő részletet 'A kéz'-ből. Utána beszélgetés a két szerzővel, Háy felolvasta pár versét, például a Nátriumbenzonátot. Ha valaki nem ismeri, meg úgy egyáltalán, bemásolom ide ezt a verset. Hadd művelődjön a nép. Meg jól is néz ki.

Nátriumbenzonát

Látod, ilyen vagyok édes,
konzerven és levesporon élek,
s úgy kerülök a túlra át,
hogy összetart
a nátriumbenzonát.
Nem hullik részeire a testem,
mikor föld fölé hív
újra az isten.
Mikor felszínre kerül minden:
csontszülők, csontgyerekek,
csontcsalád.

Kereslek, de hiába kereslek,
nem tudom melyik csont,
akit valaha szerettem.
Talán előttem vagy,
lehet, mögöttem,
téged nem tartott
egészben a halál.

Nincs mit tennem.
Ugye, te is keresel engem.
Megismersz ha rámtalálsz:
nahát édesem – így szólsz –
Én megmondtam:
helytelenül étkezel.

De közben örülsz,
hogy szép vagyok,
hogy mégis bevált
a levespor, a konzerv
és nemutolsósorban:
a nátriumbenzonát.

Hol is tartottam? Ja, igen, szóval Háy felolvasott, Lovasi meg énekelt párat. Nagy meglepődésemre abból a párból majd' mindet ismertem - Kiscsillag/Kispál szöveg volt, a 'Kit simogasson?' vagy a 'Country' például. Aztán még megköszönték a gyerekeknek, hogy ilyen élményt nyújtottak, hogy 'A kéz' pont ennek a korosztálynak a története és ők nagyon jól megoldották a dolgokat, jobban, mint a profi musicalszínészek, akik még kottát sem tudnak olvasni, a 'Kit simogasson?' túl nehéz nekik és túljátszák az egészet. Megjegyzés: Háy János nagyon kedves.
Majdnem kifelejtettem, miért is hoztam fel ezt az egészet: szóval csak azon csekély dolog miatt, hogy a zenéről is beszélgettek, mit hallgat mostanában Lovasi és Háy. És ekkor mondta Lovasi, hogy mostanában egy Képzelt Város nevezetű bandát preferál, nagyon eredetiek.  A programot nézvén ez ötlött fel bennem, hogy még Lovasi is bírja, akkor tényleg nem lehet rossz - időközben természetesen megtörténtek a tiszteletkörök: meghallgatás youtube-on, ujjongás, hogy milyen jó, belájkolás/betetszikelés/belike-olás (kinek hogy tetszik) facebookon, dalok letöltése, amíg CDm nincsen.

És ezek után nem mehettem el a koncertjükre egy lábfájás miatt. Nagyon sokáig tartott, hogy belenyugodjak, de jött a Budapest bár, ami enyhített "fájdalmaimon".
Frenk, Kiss Tibi, Behumi Dóri, Németh Juci, Ferenczi György, Szűcs Krisztián és természetesen Lovasi András lépett fel. Ez a legfurcsább zenekar szerintem, a Csík zenekar mellett: nem igazán az a fesztivál zene, legalábbis nem rock, pop ésatöbbi, és mégis rengetegen vannak, valami iszonyat jó a koncertek hangulata. Ilyenkor látszik, hogy az emberek örülnek az ilyen zenének, ami nem a megszokott és a megrögzött alteros elkezd gyakorlatilag cigányzenét hallgatni, amit egyébként nem tenne - itt vagyok példának én. Nem hiába törnek rám Budapest bár-mániák, amikor csak az ilyen zenét veszem be és zeng az egész ház a 'Szalonspicc'-től.

Vagy a 'Tiroli bocik' sírásától.

Budapest bár után maradtunk is végig annál a nagyszínpadnál. És mit ne mondjak, számomra elég húzós volt ez a nap.

Az egyetlen használható kép aznapról.

Heaven Street Seven: Előtte üldögéltünk a fűben és mit nem ad Isten, ismerősökkel találkozunk, pedig Kecskemét az mégsem Orfű. De az előző frázishoz folyamodva: mit nem ad Isten, pont abba a lányba és barátnőibe botlunk bele, akibe társam szerelmes volt nem is olyan rég. Na ezért is én bűnhődtem: szimpatikusak voltak és csak a 'rég kimúlt érzelmek' miatt nem lehettem velük, inkább valami más csajokkal, akik meg aranyosak voltak, de nem igazán az én stílusom. Mindegy, azért Heaven Street Sevenen jól jött az elsőként említett 'lánycsoport', mert különben egyedül lettem volna.
Jó szokásomhoz híven itt is minél közelebb akartam tudni magam a színpadhoz, ugrálni, táncolni, élvezni a zenét, de - fuh, de utálom ezt a szót -, de: Gyurika (ha még nem említettem volna, az elrángatott barátom) nem ismeri ezeket a dalokat, önkényesen inkább tisztes távolból figyeli. Pedig igazán jó volt. Szerencsémre/szerencsétlenségemre nem látszódok egy képen sem, pedig igazán elől voltam. Bár lehet, hogy klipben fogok szerepelni: a Gesztenyefák alatt-hoz ott forgattak, többek között a koncerten. Mi lenne ennél fantasztikusabb.

Quimby, Vad Fruttik. Itt már tényleg egyedül voltam.
Quimby eléggé megrázó élmény volt. Gyakorlatilag széttapostak. Én mit sem sejtve próbáltam előrébb csusszanni a sorok között, de azok a piszkok belekevertek a pogózók közé, ahol nem épp az én súlycsoportom van. Csoda, hogy átjutottam a másik oldalra egyben. Viszont jó hellyel koronázott meg kitartásom: ha nem féltettem volna a fényképezőgépem, tök jó fotókat tudtam volna csinálni. De féltettem, szóval nem. Mindenesetre a megrázó mellé sikerült beszereznem egy kellemes élményt is.
Vad Fruttikon úgyszintén végigugráltam az egészet és nem készítettem képet sem. Jut eszembe, 25én évet fordultunk a Fruttikkal - gondolom erről ők nem tudnak. Ugyanis 2011. június 25én hallottam az életben először őket - bár nagy eséllyel indultak, hogy megutáljam az együttest: talán sok mindenki így viselkedett volna, ha mínusz 20 fokban 30 perc késés után még 40 percet hangolnak a fiúk. Meg is fogadtuk, hogy nem tapsolunk, bár maradtunk. És mégis: összeverődött mégiscsak a két kis kezünk. Sok mindent köszönhetek én a Fishingnek...
Talán ez volt az utolsó koncert. Pál utcai fiúkat terveztünk még, aztán beláttuk, hogy teljesíthetetlen feladat 2 helyen egyszerre lenni. Supernem meg már késő volt és persze mindenki fáradt volt - rajtam kívül. Én ezerrel pörögtem még akkor, utána még filmet is néztem kb 3ig, valami béna francia vígjátékot, de valamivel el kellett foglalnom magam. Supernemre már csak azért is el kellett volna menni, mert gitártanárom fiacskája játszik benne, Pulius Tibi és a fesztivál utáni első gitárórámon meg is kérdezte, hogy voltam-e. Meg egyébként is, utoljára november 2án voltam Supernemen a Dürer Kertben...
Ennyi volt Fishing 2., gyorsan közzé is teszem ezt, aztán megpróbálom a 3. napot holnapra, legalábbis a hétre összehozni. (Magamat ismerve nem látok sok reményt.)