2012. július 13., péntek

Leginkább félni

Fishing 3.
Szombaton bementünk Pécsre. Szokásos körök, főtér, bazilika, lakatfal stb. Valakinek az a fantasztikus ötlete támadt, hogy menjünk be egy cukrászdába, fagyizóba vagy valami ilyesmibe. Célba vettük azt a sétálóutcát, aminek most még véletlenül sem jut eszembe a neve, pedig Pécset ismerem egész jól, talán Király utca, ott van a színház is. Beültünk valahova, valamiért megsértődtem és nem kértem semmit, aztán kb én ettem a legtöbbet (tipikus).
Liszt

















Itt jött el a tragikus pillanata a napnak - ami így visszatekintve már nem is annyira az, de akkor... Szóval a képeket nézegettük. Jött az "áhh, ez de béna, kitörlöm" felkiáltás. Na és igen, ki is törölte. Az összes fotót. Ától zettig. Odavesztek (volna) az összes osztálykirándulós, az összes bécsi, az összes hülye kép - mert hogy nem töltöm fel, az csak természetes, végül is minek? na ezért.
Eléggé labilis idegállapotban voltam azokban a napokban, nem csoda, ha kiadtam - egy kicsit. Később azt mondták, hogy majdnem elsírtam magam. Az első 10 percben biztos, hogy utáltam mindent a világon, ami a legmodernebb technikával függ össze - a régi gépekről hiába akartad, akkor sem törölted le a fotókat -, de utána már szent volt a béke az univerzum és közöttem.
Mindenesetre megérte behisztizni arra a rövid időre, kaptam egy Péterfy Bori CD-t engesztelésül... Jaj, szegény hátrányos helyzetű gyermek.
Ebből a történetből is látszik, mennyire értek én az ilyen cuccokhoz. Semmenyire.  A képeket vissza lehet hozni - saját védelmemre kelek: ezt a társaságból senki nem tudta.
Ettől az apró incidenstől eltekintve jó volt ez a nap is.
Terveztem, hogy Európa Kiadót is meg lehetne nézni, de hát ha nem, akkor nem.
Legfájóbb pont a 30y. Nem mehettem el, mert a másik sátorban Szabó "Bazsi" játszott és kompromisszumot kötöttünk, hogy 30y helyett Szabó Balázs, Odett helyett Kiscsillag - az elsőben társam, a másodikban az én döntésem alapján. Inkább száz Szabó Balázs, mint egy Odett! Nem tudom, miért nem bírom. Valahogy idegesít a hangja. Lehet, hogy csak irigy vagyok.
Szóval a 30y nem jött össze... Mostanában sajnálom a legjobban, tisztára 30y-mániás vagyok. Ez már beteges. Anyám meg is utálta, mert állandóan az megy. Ilyen jó kis oldalakat találtam is neki facebookon, hogy "Utálom a 30yt, mert egy fos!". Gratulálok annak, aki ezt elkövette, a nagy szabadidejében értelmesebb dolgot is művelhetne.
Na de: térjünk vissza a fesztiválra. Szóval Szabó Balázs. Nem rossz, nem rossz, de mióta lecserélte az együttest, nekem nem annyira szimpatikus. Ettől függetlenül a zene az tényleg jó. A koncerten megállapítottam, hogy egy csomó számot nem ismerek... Mindegy, kecskeméti, szóval valamennyire kötelesség szeretni hazánkfiát. És kééépzeljétek el, eredetileg bábszínész. Valahogy az ilyen "rocksztárokat" nem tudom elképzelni, ahogy a bábokat ráncigáljak. Mi több, elképzelhető, hogy láttam is - nagyon, nagyon régen inkább bábszínházba mentem, mint hogy még egy bugyuta mesét megnézzek mondjuk a moziban. A ciroka.hu-n a társulatban benne van Szabó Balázs, szóval még mindig aktuális ez a munka.
Koncert vége, reménykedek, hogy elfogunk pár hangfoszlányt a 30y-ból, de még véletlenül sem.
Csövezés a domboldalon, várunk a fényes Kiscsillag feljövetelére.
Az "úgy terveztem"-kezdetű mondatok váltak szerintem ebben a bejegyzésben a kedvencemmé.
Szóval: Úgy terveztem, hogy jó, majd akkor itt előre verekedem magam, ott fogok az első sorban tombolni. Aztán mégsem lett úgy. Mindegy, legalább láttam, sőt egy fiatalember fel is ajánlott, hogy a vállára vesz, de őt szépen-könnyen leráztam. Egy kedvenc momentumom a Kiscsillagról a 'Semmi Konferenciája' és az 'Jövőre indulunk az Eurovízión". Természetesen a számokon kívül. (Némi tájékoztatás: a Semmi Konferenciáját egy kisgyerek szervezi, aki azt kutatja, hogy mi az a semmi (vagy valami ilyesmi). Természetesen a Kiscsillag meg van hívva erre a konferenciára. A másodikhoz viszont nem fűzök semmit.) Hallhattunk ezen kívül egy szép Mol-kútnál rappat, gyönyörű volt, pláne Lovasi tánccal fűszerezve (videó is készült erről egy barátom jóvoltából, de azt inkább nem szabadítanám még a világra.)




Persze Péterfy Borin első sorban voltunk. Barátocskám valami iszonyatos Bori őrült, nem volt koncerten még, nem tagadhattam meg tőle - bár így lemaradtam az Intim Torna Illegálra vagy az Esti Kornélról... nagy kár értük, különösen az Esti Kornélért. Még nem voltam koncertjükön.
Ott csöveztünk vagy fél órát, megismerkedtünk egy pár ugyancsak Bori-fanatikussal. Már-már rosszul éreztem magam, hogy én nem vagyok ilyen elvakult.
Képeket a társam csinálta. Érdekes, hogy ezek százszor rosszabban sikerültek, mint akár a Kiscsillagos, akár bármilyen más képek, pedig itt tényleg jó helyünk volt. Biztos extázisban volt.
 Aztán megint ment a csövezés - én megszakítottam egy Kiscsillag-póló vásárlással, de azért én is kitartó voltam. Borira vártunk. Minimum háromnegyed órát (ilyet csak  Quimbynél csináltam - mit meg nem teszek a barátokért...). Hideg is lett, rövidgatyában is voltam, a lábamat véresre dörzsölte a cipő - nem a legkellemesebb háromnegyed órája az életemnek, úgy érzem.
Végre kikecmergett ez a nőszemély a színpad mögötti kis bódéból. Ijedten vettük észre, hogy be akar szállni a buszba, szóval vészhelyzet lévén Gyuri odakiabált hozzá, hogy jöjjön ide, mert képet akar készíteni vele. Készségesen teljesítette is a kérést.
Igazán megsajnáltam.Gyurikám igazi kis művészlélek, nem csak olyan sima rajongós képet akar ő készíteni az "istennővel". Készült egy éneklős, egy mutogatós és egy 'hajoljbeleahajamba' kép. Az utolsónál látszott, hogy az "alternatív díva" kissé hülyének képzeli Gyurikát, na de sebaj. És ha már ott volt, én is készítettem vele egy közös képet.
Nagyjából ennyi volt ez a fesztivál, mivel Fishre vagy A Kutya Vacsorájára nem maradtunk.
 Pár cikk meg videó a fesztiválról:
Quart beszámolója
Első nap
Második nap
Harmadik nap
Kulturgyomos Quimby
Kulturgyomos HS7
Kulturgyomos ITI
Összefoglalás: Nagyon, nagyon , de nagyon jó volt idén is a fesztivál, csak valahogy nem volt az igazi. Talán, mert engem minden érdekelt volna, másokat meg csak egy-egy együttes inspirált és érdektelenségbe fulladtak a más zenekarok megismerése iránti próbálkozásaim. Jövőre jobban szervezek, megnézem előre a programot, olyan embereket válogatok össze, akik vagy befolyásolhatók vagy szeretik az adott zenét.
Jah, és még mindig rajtam van a karszalag. Meg kellene tudni, miből is készült és majd kiszámolom, hogy mennyi idő alatt rohad le a kezemről. Vagy levágom jövő héten.


Azóta elmúlt, ha jól számolok, 3 hét. Eseménytelenül. Illetve évzárónk volt, meg németet kezdtem tanulni, de ezek valahogy nem azok az egetverő kalandok.
Maximum irodalmi és filmes izgalmak elé néztem az elmúlt időszakban
Paulo Coelho csodálatos. Felinni meg még jobban.
Napokban néztem meg a Le notte di Cabiria-t/ Cabiria éjszakáit.
Nem hiába írtam olaszul először. Egyszerűen ki nem állom a magyar szinkronokat, általában sosem sikerül olyanokat választani, akikre tényleg illik az a szerep. Illetve addig elvagyok velük, amíg nem hallom az eredetit. De például ehhez a filmhez szervesen hozzátartozik ez a dallamos olasz nyelv. Még akkor is, ha nem értesz semmit belőle - akkor max ott van a felirat.
Valami fantasztikus a film hangulata - egyébként. A sztoriról csak annyit, hogy egy kissé naiv utcalányról szól, akit minden pasi kihasznál. Így mondjuk lehetne akár egy sima, sefüle-sefarka béna semmiség, egy hollywoodi hülyeség, de Felliniről van szó.
És ennek kapcsán rákaptam az olasztanulásra - meg a németre is, de az más tészta(szorít az idő, perfektül kell beszélnem, mire megyek egyetemre Bécsbe). Tudom, hülye vagyok, de egész nap az olasz könyvet bújom.
Holnapra egy kis változatosság: megyek barátnőmhöz aludni Izsákra - Kecskeméten Bohém Ragtime Jazz Band koncert lett volna, de már rég láttam őt, lemondom a zenei élményt.
Viszont vasárnap Csík koncert - KISS TIBIvel! Talán itt sikerül végre valami jó képet is összehoznom róluk.

2012. július 12., csütörtök

Elrobog az élet, ahogy erdei kisvasút...

Fishing on Orfű - 2. rész

2. nap ebéd után sétáltunk egyet a faluban. Már minimum 5ödszörre járok itt és még csak most láttam az összes tavat. Pláne, hogy eddig csak kettőről tudtam - és van 4. Leültünk az egyik tó partjára - a fesztiválhoz legközelebb lévőhöz -, beszélgettünk. Aztán jöttek az igazi Fishingelők, nem akartuk megzavarni a halakat, ezért visszahúztunk a szállásra.
Ez az év kész csoda volt a fesztivál történetében - legalábbis emlékezetem szerint-: nem esett az eső a koncertek idején (például tavaly elmosta Fluort az eső. Jajjj, de kááááár...). Sőt, három nap alatt nem esett számottevőt. Kivéve, amikor visszaindultunk. Ilyen a mi formánk, bőrig áztunk. Persze ha 3 perccel később kezd rá, akkor már megússzuk, így meg inkább átúsztunk (tudom, még mindig nem vagyok vicces). De legalább felfrissültünk, újult energiával indulhattunk a fesztiválra.
1. koncert: Drastik Putto, 4kor. Ezt nem lehetett kihagyni, megígértem, hogy ott leszek. Amilyen szerencsénk van, ez is ott volt, a Timout színpadon, a szaunában. Élvezni nagyon nem lehetett, csak max ha az ajtóba álltál (én ott voltam). Nem voltak sokan - fogjuk rá a körülményekre. Az odarángatott barátocskám azt mondta, tetszik neki a zenekar. Én ott dobtam el az agyam (ha van ilyen). Nem nagyon leltem olyan ifjúra még eddigi életem során, akinek bejött volna ez a fajta zene. De ezt is megértük. Anyámat például a hideg rázta először tőle, mostanában már Salvador Dali képeihez hasonlítgatja: épp olyan szürreális. Ez nekem jó hír, nagy csodálója vagyok Dali bácsinak.
Dali macskát önt
Tényleg, ha ez így szóba/írásba került: valaki olvasta Dali Elrejtett arcok című könyvét? A napokban találtam meg egy dobozban egy csomó más kinccsel együtt, csak félek belekezdeni. Félek attól, hogy nem tudom követni az eseményeket, elvesztem a fonalat. Jártam már így pár könyvvel, Dali meg nem az általános, populáris nézeteiről ismert. Kérnék nagyon, de nagyon szépen valakitől véleményt. Mert így is, úgy is elolvasom, de azért érdekel más emberek véleménye is, meg hogy egyáltalán egyedül vagyok-e.
Na térjünk vissza a zenéhez.
DP után lett volna kedvem Képzelt Városra menni. De nem - mert meleg van, mert fájalábam és mert nem. Még anno írtam egy Háy-Lovasi beszélgetős délutánról, egy "fantasztikus", 'A vidékiek már csak ilyenek...' címmel ellátott bejegyzésben, áprilisban - visszanézve, hogy mertem egy helyen említeni a Kolin és őket... Na szóval, azt az eseményt csak beharangoztam, de egy árva szó nem esett a későbbiekben róla. Most egy tényleg hiperrövid összefoglaló: nagyon jó volt, mint kiderült, az iskolánk drámásai adtak elő részletet 'A kéz'-ből. Utána beszélgetés a két szerzővel, Háy felolvasta pár versét, például a Nátriumbenzonátot. Ha valaki nem ismeri, meg úgy egyáltalán, bemásolom ide ezt a verset. Hadd művelődjön a nép. Meg jól is néz ki.

Nátriumbenzonát
Látod, ilyen vagyok édes,
konzerven és levesporon élek,
s úgy kerülök a túlra át,
hogy összetart
a nátriumbenzonát.
Nem hullik részeire a testem,
mikor föld fölé hív
újra az isten.
Mikor felszínre kerül minden:
csontszülők, csontgyerekek,
csontcsalád.

Kereslek, de hiába kereslek,
nem tudom melyik csont,
akit valaha szerettem.
Talán előttem vagy,
lehet, mögöttem,
téged nem tartott
egészben a halál.

Nincs mit tennem.
Ugye, te is keresel engem.
Megismersz ha rámtalálsz:
nahát édesem – így szólsz –
Én megmondtam:
helytelenül étkezel.

De közben örülsz,
hogy szép vagyok,
hogy mégis bevált
a levespor, a konzerv
és nemutolsósorban:
a nátriumbenzonát.
Hol is tartottam? Ja, igen, szóval Háy felolvasott, Lovasi meg énekelt párat. Nagy meglepődésemre abból a párból majd' mindet ismertem - Kiscsillag/Kispál szöveg volt, a 'Kit simogasson?' vagy a 'Country' például. Aztán még megköszönték a gyerekeknek, hogy ilyen élményt nyújtottak, hogy 'A kéz' pont ennek a korosztálynak a története és ők nagyon jól megoldották a dolgokat, jobban, mint a profi musicalszínészek, akik még kottát sem tudnak olvasni, a 'Kit simogasson?' túl nehéz nekik és túljátszák az egészet. Megjegyzés: Háy János nagyon kedves.
Majdnem kifelejtettem, miért is hoztam fel ezt az egészet: szóval csak azon csekély dolog miatt, hogy a zenéről is beszélgettek, mit hallgat mostanában Lovasi és Háy. És ekkor mondta Lovasi, hogy mostanában egy Képzelt Város nevezetű bandát preferál, nagyon eredetiek.  A programot nézvén ez ötlött fel bennem, hogy még Lovasi is bírja, akkor tényleg nem lehet rossz - időközben természetesen megtörténtek a tiszteletkörök: meghallgatás youtube-on, ujjongás, hogy milyen jó, belájkolás/betetszikelés/belike-olás (kinek hogy tetszik) facebookon, dalok letöltése, amíg CDm nincsen.

És ezek után nem mehettem el a koncertjükre egy lábfájás miatt. Nagyon sokáig tartott, hogy belenyugodjak, de jött a Budapest bár, ami enyhített "fájdalmaimon".
Frenk, Kiss Tibi, Behumi Dóri, Németh Juci, Ferenczi György, Szűcs Krisztián és természetesen Lovasi András lépett fel. Ez a legfurcsább zenekar szerintem, a Csík zenekar mellett: nem igazán az a fesztivál zene, legalábbis nem rock, pop ésatöbbi, és mégis rengetegen vannak, valami iszonyat jó a koncertek hangulata. Ilyenkor látszik, hogy az emberek örülnek az ilyen zenének, ami nem a megszokott és a megrögzött alteros elkezd gyakorlatilag cigányzenét hallgatni, amit egyébként nem tenne - itt vagyok példának én. Nem hiába törnek rám Budapest bár-mániák, amikor csak az ilyen zenét veszem be és zeng az egész ház a 'Szalonspicc'-től.

Vagy a 'Tiroli bocik' sírásától.

Budapest bár után maradtunk is végig annál a nagyszínpadnál. És mit ne mondjak, számomra elég húzós volt ez a nap.
Az egyetlen használható kép aznapról.
Heaven Street Seven: Előtte üldögéltünk a fűben és mit nem ad Isten, ismerősökkel találkozunk, pedig Kecskemét az mégsem Orfű. De az előző frázishoz folyamodva: mit nem ad Isten, pont abba a lányba és barátnőibe botlunk bele, akibe társam szerelmes volt nem is olyan rég. Na ezért is én bűnhődtem: szimpatikusak voltak és csak a 'rég kimúlt érzelmek' miatt nem lehettem velük, inkább valami más csajokkal, akik meg aranyosak voltak, de nem igazán az én stílusom. Mindegy, azért Heaven Street Sevenen jól jött az elsőként említett 'lánycsoport', mert különben egyedül lettem volna.
Jó szokásomhoz híven itt is minél közelebb akartam tudni magam a színpadhoz, ugrálni, táncolni, élvezni a zenét, de - fuh, de utálom ezt a szót -, de: Gyurika (ha még nem említettem volna, az elrángatott barátom) nem ismeri ezeket a dalokat, önkényesen inkább tisztes távolból figyeli. Pedig igazán jó volt. Szerencsémre/szerencsétlenségemre nem látszódok egy képen sem, pedig igazán elől voltam. Bár lehet, hogy klipben fogok szerepelni: a Gesztenyefák alatt-hoz ott forgattak, többek között a koncerten. Mi lenne ennél fantasztikusabb.
Quimby, Vad Fruttik. Itt már tényleg egyedül voltam.
Quimby eléggé megrázó élmény volt. Gyakorlatilag széttapostak. Én mit sem sejtve próbáltam előrébb csusszanni a sorok között, de azok a piszkok belekevertek a pogózók közé, ahol nem épp az én súlycsoportom van. Csoda, hogy átjutottam a másik oldalra egyben. Viszont jó hellyel koronázott meg kitartásom: ha nem féltettem volna a fényképezőgépem, tök jó fotókat tudtam volna csinálni. De féltettem, szóval nem. Mindenesetre a megrázó mellé sikerült beszereznem egy kellemes élményt is.
Vad Fruttikon úgyszintén végigugráltam az egészet és nem készítettem képet sem. Jut eszembe, 25én évet fordultunk a Fruttikkal - gondolom erről ők nem tudnak. Ugyanis 2011. június 25én hallottam az életben először őket - bár nagy eséllyel indultak, hogy megutáljam az együttest: talán sok mindenki így viselkedett volna, ha mínusz 20 fokban 30 perc késés után még 40 percet hangolnak a fiúk. Meg is fogadtuk, hogy nem tapsolunk, bár maradtunk. És mégis: összeverődött mégiscsak a két kis kezünk. Sok mindent köszönhetek én a Fishingnek...
Talán ez volt az utolsó koncert. Pál utcai fiúkat terveztünk még, aztán beláttuk, hogy teljesíthetetlen feladat 2 helyen egyszerre lenni. Supernem meg már késő volt és persze mindenki fáradt volt - rajtam kívül. Én ezerrel pörögtem még akkor, utána még filmet is néztem kb 3ig, valami béna francia vígjátékot, de valamivel el kellett foglalnom magam. Supernemre már csak azért is el kellett volna menni, mert gitártanárom fiacskája játszik benne, Pulius Tibi és a fesztivál utáni első gitárórámon meg is kérdezte, hogy voltam-e. Meg egyébként is, utoljára november 2án voltam Supernemen a Dürer Kertben...
Ennyi volt Fishing 2., gyorsan közzé is teszem ezt, aztán megpróbálom a 3. napot holnapra, legalábbis a hétre összehozni. (Magamat ismerve nem látok sok reményt.)

2012. július 8., vasárnap

Angyaltollal töltöm tele a párnámat

Ez körülbelül a tizedik alkalom, hogy újrakezdem ezen bejegyzésem. Túl sok a mondanivalóm, elkalandozok állandóan. Biztos a meleg miatt.

Fishing on Orfű

Végül szereztem társat. Június 20án beültünk egy kisebb társasággal egy kávézóba, többek között szóba került a Fishing. Minden jelenlévőt letámadtam, hogy engedélye, ideje, kedve, bármilye lenne-e hozzá. Holnap indulnánk, ennél nincs is természetesebb. És sikerült, feladat teljesítve.
Volt jelentkező. Vele régebben beszéltük is, de aztán valami közbe jött volna, ha nem rendezkedek így az utolsó pillanatban. Társam hazabiciklizett megkérdezni szüleit. Telefonhívás, felveszem: yeeeeeesssss! (angol kéttan átka) Elengednek!
Zene volt füleimnek. A társaság maradéka gyorsan stoppolt egy asztalt a borutcában. Mivel mi, lányok voltunk többségben, fantasztikus témák kerültek elő, gondoljunk csak bele, ki az az agypihent, aki Kiss Tibi szünetes fogáról társalog. Hát mi.
Szóval másnap utazás volt. A nagy meleg nem tántoríthatott a déli indulástól, tekintve, hogy 4kor már jelenésem volt. A kocsiban Magashegyit, Péterfy Borit és Kiscsillagot hallgattunk. Szép kis halotti zene - 4 órát döglődés a kocsiban elég gyászos hangulatot eredményez, pláne, ha az egyik személy ki nem állhatja az alternatívot (kérdem én, normális az ilyen? És még egy alternatív fesztiválra is lejön? Na nem, kérem.).
Még mindig hosszú az út, még mindig szép a Pécs-Orfű közti. Kedvenc utam a Mecsekszentkút felé vezető út/utacska. Egyszer le kéne fényképezni. Majdhogynem vízszintesen vezet lefelé a faluba - extrém, aktív utazásra vágyóknak itt egy hiperolcsó lehetőség, különösen, ha kispolszki/trabant/lada az a bizonyos. De ne verjük magunkat költségekbe, elég egy 10-15 éves autó is.
Fél 4re értünk a szállásra, gyorsan lepakoltunk és - nem indultunk el a fesztiválra. Mert ők fáradtak. Várjunk még egy fél órát. Nagy volt a nyomás, a szívem, igaz, húzott oda, de maradnunk kellett. Végül 4 körül indultunk is. Első dolgunk: bérletet venni társamnak. Nemrég tudatosodott bennünk, hogy neki nincsen és a helyszínen már 11000. No nem baj, több is veszett Mohácsnál. Ám jött a felmentő sereg egy korosodó, kicsikét csúnyácska - remélem, a blogok világában nem járatos, legalábbis az enyémet nem olvasó - emberke, aki odaadta a barátjáét nekünk 9000ért, mert nem tudott eljönni. Ez már jól indult. A többi már kevésbé számomra, mivel a Teslavoxot lekéstük - illetve 2 utolsó számra értünk oda. Ezúton megragadom az alkalmat, hogy belinkeljek egy kis Teslavoxot. Igazán kezdő zenekar, na nem a tehetségükre értem, hanem a fennállásuk idejére, a koncertek számára. Vivátozzunk a Kiscsillagnak, hogy megismertem a T.-t, az ő roadjuk, Hámori Benedek/Benő, a zenekar dobosa. Kecskeméten is játszottak, na nem akkor kellett elutaznom Bécsbe? Ilyen az én formám (azért nem kell sajnálni, nem volt olyan rossz...)
Először a Teslavox teljes első albuma következzen:

Majd első klippjük:
Nemsokára jön a második videó is.

Szóval ott tartottam, hogy egészen lekéstük a kezdés. Miután azt a nyomorult 2 számot eljátszották, sétáltunk barátocskámmal (aki mellesleg közelít a 2 méter felé, így a kicsinyítőképző elég indokolatlan ágaskodó 160 centimet nézvén) egyet a Timeout Pécs Színpad mögötti részen. Jól illik oda az 'Isten Háta Mögött dűlő', tényleg ott van. Beálltam fotósnak, társam kissé exhibicionista, szereti, ha fényképezik.
Berakok egy térképet, hogy aki nem volt, az is el tudja képzelni valamennyire. (kicsit nagy, de csak azért, hogy a sátorhelyek is jól látszódjanak)

 Volt még kb. 2 óránk a Nemjuciig. Leültünk, megnéztük a PASO-t. Háttérzenének nem rossz.Aztán nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, a Timeoutnál esetleg volt Kipu, de azt már nem vállaltuk be.
Az volt a gyilkos színpad, előadónak, nézőnek egyaránt, dőlt mindenkiről a víz. Mondjatok egy olyan fesztivált is, ahol ingyen szauna van?
Átvánszorogtunk az Uránia Nagyszínpadhoz, leültünk tisztes távolba a színpadtól fűben, még csak beálltak. Én szeretem a Németh Jucit. Gyuri csak szereTTe. (Szerintem rá lehet jönni, hogy Gyuri a "kísérőm". Bár nem kellett annyit győzködni.) Azt mondja, hogy így megnézve erőltetett neki. És hogy milyen kicsi a melle - ezután ezen rágódtunk és minden női énekesnőnél előkerült, szóval nem sokszor, tekintve, hogy kb 3-4 ilyen van. Meg hogy a Jucinak jobban állnak a magyar szövegű dalok, nem kellett volna átváltani angolra, kár volt kilépnie a Budapest Bárból. Reakció: Mi van? Ki lépett ki? Ezt meg honnan veszed? Kicsitfélreértésbenélteeddigiéletét-szituáció. De tisztáztuk a helyzetet.
Ezután jött a Magashegyi. Ekkor már fel is kecmeregtünk. Próbáltunk elől elhelyezkedni, kb a második sorig jutottunk. Na ott jöttek társam által "kretének"-nek nevezett egyének. Azok a sörhasú, félmeztelen, 30as, 40es férfiak, a rosszabbik fajtából. Minek kell az ilyeneknek már úgy egyáltalán beállni előre? Bár az egyik egészen kedves volt, amikor maga elé húzott és ő meg szerencsére elpárolgott.
Jó kis beszélgetéseknek voltam fültanúja eme koncerten. A kedvencem:
-Te, ez milyen koncert is?
- Nem tom, de viselkedj úgy, mintha nagy rajongója lennél! Ááááááá!
A Magashegyi iszonyatosan jó volt (előreláthatólag majdnem minden koncertnél ezt fogom írni). Jó volt kiengedni a gőzt, nem foglalkozni semmivel, csak énekelni Bíborkával. Bár egy észrevételem támadt: Gálos Ádám mindenhol ott van????? Először az Intim Torna Illegállal láttam. Aztán a Hiperkarmával, majd a Biorobottal. Most meg itt. Ki ez, komolyan? Igaz, a Magashegyi Undergroundnak nem szerves része, csak besegít, amikor éppen egyfelé járnak, hogy tudjon gitározni a valódi dobos, Toldi Miklós. Jah, igaz is, új dobosra leltem a személyében. Dobos-mániám van, ha még nem említettem volna, még az első szerelmem is dobos volt. És egyébként is, hogy lehet ilyen béna nevet adni a gyerekednek? Mármint így együtt. Toldi Miklós...
És most jött a felismerés. Hisz ő volt a Kaukázusban is. Nem tudom, hány embernek jut eszébe ő e név hallatán, és nem Arany Janink paraszt nemese.

Nem is tudom az idejét, mikor voltam normális Magashegyi koncerten. Talán 2011es Fishingen. Kecskeméten is voltam november tájékán, de azt nem nevezném annak. Egy akkori barátnőmnek, aki már nem az különböző elpicsulási, én nemszeretemazalterzenét,deazérteljárokkoncertre és hazudozási okokból, nem volt kedve bemenni a terembe, mert most milyen jó "dumcsizni" (Ennél már csak a tali és hali tud jobban felidegesíteni. Meg a kari, de az bocsánatos bűn, évente egyszer.). Azért pár szám erejéig berángattam, hogy nem ezért fizettünk ki x ezer forintot.
A doboknál Gálos Ádám, gitározik: Toldi Miklós.
Szóval ez a koncert megváltás volt, rövid ideig a rögeszmémmé vált és azt hallgattam - bár viszonyítás kérdése a rövid szócska, 1 hétig ment nálam éjjel-nappal. Talán a környezetemnek nem tűnt annyira rövidnek.















 Tulajdonképpen rohadt kövér ez a Bocskor Bíborka. Van vagy 40 kiló, de 50 is lehet.

Itt vége is volt az első napnak. Számunkra. Igazából ez volt a leggyengébb nap, pedig ez sem volt rossz.
A további 2 napról a későbbiekben számolok be. Rég írtam, szóval most örömmel lököm ki a műhelyemből szerény kis irományomat.