Inszomnia

Hittem, hogy lehet esély. Nem csak másnak adatik meg, hanem nekem is. Jogom van hinni bármiben, bárhol, nemcsak a templomban, hanem itt is. De ha a hit megbicsaklik, akkor az egész torony dől. A hit nem csak a vallás, hanem egy egész apró dolog is lehet. Például az, ha hiszed, hogy boldog leszel és valami izgalom is történik az életedben. Mindenkinek megvan a boldogsághoz való joga, csak a jogszabályokban nem mondják ki, hogy ezt nagyon könnyen el is lehet veszteni. Ingyen jön, de sokat fizetsz érte, ha elmegy.
A hittel nekem egy probléma a legzavaróbb. Épp az, ami a legjobb is. Hogy reménykedhetsz bármiben. Nem mondja senki neked, hogy nőj már fel, te naiv barom, miért bizakodsz, ha egyszer nem vagy alkalmas rá. Figyelmeztetés senkitől nem jön, de az arculcsapások sorozata korhol téged a későbbiekben és nem engedi, hogy szabadon élj. Mert nem akarod, hogy megint kibicsakoljon alattad a lábad, hogy megbízz valakiben, aki meg sem érdemli. Így merj te akármit is tenni. Tudod, hogy a másik oldalon csak a csalódás vár, ha egyáltalán átjutsz. Ez nem az a fajta illúzióvesztés, ami tanítja az embert. Inkább az, ami egy korszakot zár le benne, amiben még olyan jó lett volna lebegni egy kis ideig, de erre csak a nagyszerű finálé után jövünk rá.

A bejegyzés címe

Immár majd' 2 hónapja, hogy a blogom felé sem néztem. Mielőtt megsértődik, jobbnak gondoltam valamit ügyködni. Meg aztán 2 hónap sok idő, történt és történni fog egy s más.
Első érdekesebb állomás talán a Gödör Kemping, illetve nem talán.
1. nap, ami számomra csütörtök volt, de minden bizonnyal a 3., nagy vacilla volt, hogy most K2 vagy Supernem. Gitártanárom majdhogynem megígértette velem, hogy menjek csak a fiacskája koncertjére - kiskapu: konkrétan nem ezt a koncertet mondta - tehát K2.
Jó döntés volt, nem fogunk úgy sem túl hamar eljutni arrafelé. Ők csinálják igazán jól: a Kaukázus feloszlása miatt tisztára kétségbeestem anno, mi lesz velem, ha nem ugrálhatok végig egy Szalai Évát az életben legalább egyszer?? Igaz, ez sem ma volt... Persze a K2 számokkal sincs bajom, sőt. Úgy vettem észre, hogy Kardos Horváth János helyett inkább Csaszi (Császári Gergely) frontembereskedik,  Kardos-Horváth meg így lentről kicsit visszafogottabbnak tűnik. Igaz, ez sem a legjobb szó, mert azért ahhoz is kell pofa, hogy egyáltalán kiálljon az ember más emberek éle, az "árvajolánok" rögtön meghalnak, jobb esetben csak kisebb eszméletvesztéssel jár a színpadraállás egyedül. Tapasztalat.
Kaukázusból a Liftre és a Szalai Évára emlékszem, talán még a Kéksárga. A Suttognak a fák egészen furcsa Kiss Tibi hangja nélkül - jó, de fura. Az embernek pár másodpercig némi hiányérzete támad, hogy az a jól ismert orgánum miért nincs, de bele lehet szokni. Van egy Kiss Tibi fanatikus barátnőm. Nem elsősorban Quimby, hanem Kiss Tibi. Meghallgattam vele ezt a számot - első fele: szájhúzogatások, érfelvágás, ferde pillantások a videóra, hogy még ugyan hány perc. Második rész: felkapja a fejét, - bejön a képbe Kiss Tibi -, " jaj, hát ezt nem is mondtad, hogy ő is", rögtön levág egy széles mosolyt. Csak azt nem értem, hogy attól, mert egy bizonyos személy ténykedik pár percig valahol, máris "tök jó" lesz az a bármi? No de miért? Zeneügyileg nem sokat változott a szám a "bálvány" belépését követően, szóval joggal elítélhetem egy enyhébb módon ezt az elvakult ismerőst. Biztos én is esek ilyen hibába, de azért jó osztogatni névtelenségben az embereket.
Kicsit elkanyarintottam a témát: időzzünk még egy darabig a K2-nél. A kedvenc számom tőlük a Dugjál engem el. Erre még egy átiratot is költöttünk egy fröccsözgetéssel eltöltött délutánon a borutcában, de nem nyomdaképes. Mindenesetre az eredeti is igazi kis nyári, szerelmes dalocska, az erős társadalomkritika 90 perc - ami egyébként úgyszintén kurva jó, és ide kell a vulgaritás - után meg főleg ez a benyomása a zenehallgató egyénnek. Vagy nekem.

A Kákettők igazi átmenete a Kaukázusnak és a Kafkaznak. Benne van az a kafkazi nyálasság, de a kaukázusos, odamondogatós vonal. Tökéletes.

Kákettők után rögtön át Kiscsillagra. Itt igazából nem kellett attól tartani, hogy nem marad hely az első sorban. Nem tudnám megmondani, hányan is voltak azokban a napokban a Gödör Kempingben, de tömegnek nem nevezném. Simán bejutottam előre tolakodás nélkül - nem középre, ahogy a legnagyobb fanatikusok (igaz, közel állok néha hozzá...), de elől voltam. A Kiscsillag Kiscsillag maradt, nem változott abban az 6 napban, amíg nem láttam őket. Magyarul a megszokott minőséget kaphatták a résztvevők - bár Lovasi még a szokottabbnál is jobban megerőltette magát tánc terén (Mol-kútnál). Továbbá bővelkedtünk bölcseletekben - mi minden fel nem kerül a színpadra... Mondjuk egy zsiráf. Elgondolkodtatok már azon, hogy ha zsiráfok uralnák a földet, mint ahogy mi, emberek hisszük, hogy uraljuk, akkor az a gumi zsiráf olyan lenne, mint egy guminő?
Praktikusan a Pál Utcai Fiúkat is erre a napra tették. Előtte még Carbonfools. Valami annyira jól meg volt szervezve... Csak 2 órát késett a PUF. Nem mintha nem szórakoztunk volna el addig is, de hideg is volt meg az utazás is fárasztó - gyilkos indulatokat tápláltunk Fehér Balázs iránt (csak őt ismerem a Carbonfoolsból. Ha egyáltalán így hívják.). Mellettünk ülő 3 srácot hallgattuk. Aranyosak voltak, a magyar alternatív zenei életet vitatták meg, hogy Lovasi meg Kiss Tibi az igazi képviselője, meg Lovasitól aláírást kellene kérni, lefényképezni és felrakni a facebookra és akkor huhh, de mennyien "lájkolnák".
De végre-valahára elkezdődött a PUF. Túl sok idő, túlságosan sok telt el azóta a Kiscsillag koncert óta - Lecsót kissé illumált állapotban találta a kezdés.
Másnap Budapest Bár és Intim Torna Illegál lépett fel. Dolgozott bennünk a kisördög, hogy beszökünk, nem fogunk fizetni egy egész napi jegyet... De előjöttek különböző undok dolgok, mint lelkiismeret, letettünk a dologról - egy ideig...
Kiültünk a teraszra és végighallgattuk a BB-t. Áldottam a szervezési képességünket, hogy a szállás közvetlen a Gödör Kemping mellett van - egy kicsi zöld kapu választott el csupán. Ha feltételezéseim nem csalnak, biztos fellépett Frenk, Behumi Dóri, Rutkai Bori és Németh Juci. A többire meg nem emlékszem. És még mindig imádom a Szalonspiccet.
Egy fél órát szenvedtünk, amikor is felhangzottak a Mennyország kapujában akkordjai. Már megint elfogott minket a kísértés - és győzött is. Csúnya eset, de besomfordáltunk észrevétlenül. Jó volt, jól voltunk, de mégsem az igazi. Talán kicsit feszélyezett, hogy a karunkra csavart póló bármelyik pillanatban lecsúszhat felfedve karszalagtalan karunkat. Volt új szám, valami "Nevetségesen táncolsz". Nem tudom. Még kicsit érnie kell, nekem első hallásra nem tetszett annyira - mindenesetre tudom valamivel csesztetni barátnőm, hogy én hallottam, ő meg nem. (Már ő is hallotta. És már tetszik is.)
Szombaton inkább csak néztünk ki a fejünkből és fürödtünk a Velencei-tóban. Meghallgattuk a CatsandOXot. Hogy ennek a Takáts Eszternek milyen kellemes hangja van... Épp azokban a napokban olvastam egy interjút Müller Péter Sziámival, ahol szó volt erről is - meg másról is és tetszett és népszerűsítek: „Tanulmányozza a hagyományt és korának nyelvén továbbadja azt” – interjú Müller Péter Sziámival
Megismertem a Kistehént. Szerintem a többségben még mindig a Szájbergyerek-korszakuk él. Azóta egy kis stílus- és minőségváltáson mentek át. (Ilyenkor jövök rá, hogy kiskoromban milyen alternatív voltam már. 6 évesen Kispál koncert, 5 évesen meg Cipruson üvöltöttem az "Én, a Kistehén" című opuszt. Már ott el voltam könyvelve hülyének.) Nagyon tetszik Kollár-Klemencz Laci hangja, de az tuti, hogy ő nem teljesen komplett. Ennyi hülyeséget normális ember nem tud összehordani.

Péterfy Borihoz nem volt hangulatom, mindegy, mentünk és gyakorlatilag minden koncerthez ezt írom, de mi mást, ha ez is jó volt.
Vad Fruttik volt a maximális extázis. Végigugráltam a koncertet és imádom, imádom, imádom. Mintha egy másik univerzumba teleportáltam volna (de lehet, hogy a fröccs is segített).
Itt a vége.
Ha ezt nem teszem nyomban közzé, akkor szidjam össze magam.