Nincs kedvem az élménybeszámolósdihoz, amúgy is 1 hónapja volt ez az utazásom, amivel adós vagyok, szóval röviden:
- London kurva nagy város.
- Ha
családoknál szállsz meg a külvárosban, original angol
Harryhercegutánzatokra ne számíts, de azon se lepődj meg, ha az indiai
fogadócsaládnál csak a gyerekek száma 6 (de legalább kedvesen
eldiskurálnak veled).
- Kriptaszökevény idegenvezetőkben sose
bízzatok meg, különösen ha a forgalom kellős közepén próbál áthajtani
egy 50 fős csoportot az út másik oldalára (közben a "go" szavacskát
hajtogatva - másodpercenként ötször), meg ha már eleve úgy köszön, mint
egy jódliénekes.
- London Eye nem barátkozik a tériszonyosokkal, de ha fel mersz állni, akkor mindenképpen megéri a látvány a félórai rettegést.
- A
Madame Tussauds-ból Justin Bieber nem hiányozhat, de Jim Morrison annál
inkább (mondjuk Justin Bieber tényleg nem hiányozna onnan).
- Csak
akkor fogyassz vodkát nutellával, ha a földszinten vagy, itt még az
ablakon simán ki tudsz szökni, ha jön a tanár, maximum a másfél méter
magasságból lecsapódó lábad fog a sóderen rommá menni.
- Egy nap alatt nem lehet megváltani a világot - még Párizsban sem.
- Az
Eiffel-toronyra ugyanaz vonatkozik, mint a London Eye-ra, de mindig
legyen nálad egy erős férfikéz, amit nyugodtan szétszoríthatsz
feszültséglevezetés céljából.
- Az Eiffel-torony lábánál miniatűr
tornyokat áruló néger csávóknak csak mondd azt, hogy fent 5-öt vett a
barátnőd 1 euróért (közben ott egy kerül 5 euróba) és máris csináltál
egy jó vásárt.
- Jah, és a franciák nem értékelik, ha angolul
dumálsz nekik, de annál inkább, ha legalább egy szót ki tudsz nyögni
nekik a nyelvükön.
- U.i.: A válogatott belga és angol csokikat ne
hagyd a táskádban a 30 fokban - finomak, de nem kellemes kinyalni abból
a táskából (bezzeg a whiskey nem fojt bele).
