2012. április 14., szombat

Mert a vidékiek már csak ilyenek...

Ilyen sem volt még. Nagyszüleim előbb értesülnek a magyar zenei élet - gondolok itt az undergroundra vagy mire - eseményeiről, mint én. Most erről a the Kolin-os fantasztikumról beszélek.
Nem szeretem ezt a zenekart. Mondom ezt úgy, hogy egy számot nem ismerek tőlük. Ha hallottam is, nem tett bennem mély benyomást. De ez a sztori tetszett. Pláne, hogy ilyen nagy dobra verték.
Természetesen elmondom, ha valaki nem tudná, mi is történt. Ez a Kolin nevű hmm... vicc (most a ruhákra és mozgáskultúrára, kizárólag külsőségekre koncentrálok, a zenét nem ismerve) minden - vagy nem minden, de az a lényeg, hogy ezen - koncertjükön  kiránt az énekes egy lányt a tömegből és megcsókolja. Pécsi, április 7-i koncertjükön is ugyanaz volt a forgatókönyv, viszont egy úriember ezt nem nagyon díjazta. Ennek eredményeként felszakadt szájjal kórházba kellett mennie a frontembernek (aki valamilyen Márkó. De a történet szempontjából nem fontos.).
Ezek után, ha minden igaz, leszólt minden vidékit, természetesen főleg a pécsieket. Ez számomra több oknál fogva is sértő és nem tetszik:
  • Vidéki vagyok.
  • Egyik kedvenc városom Pécs. Vagyis ha én szeretem, akkor ne parasztozza le őket senki.
  • A "levidékizés" szerintem hasonló a zsidózáshoz. Attól, mert valaki nem budapesti, nem feltétlenül jár gumicsizmában és traktorral. (Bár a napokban láttam egy szép piros darabot elszáguldani a buszmegálló előtt. Ekkor konstatáltam, hogy én tényleg messze lakok a város központtól.)
Találtam egy "cikket", ami talán jobban írja le az eseményeket - hiszen az író részt vett a koncerten - és videóval is hozzájárul az események vizualizálásához:
 "Ütős" buli
Háhá, most olvasom, Fishing on Orfűn lemondták a fellépésüket. Nem terveztem egyébként sem, hogy megnézem őket, de így biztos.
Evezzünk ismerősebb vizekre.
Értelmes - és egyben hasznos - dolgot fedeztem fel énektermünkben. Először iszonyatosan meglepődtem. Nem vártam volna ilyet. Azok után, hogy Liszt képe mellett megjelent Kocsis Tibor (Xfaktor) aláírása, már semmit nem vártam tőlük, kvázi reménytelennek láttam a helyzetet. (Persze, fogjuk rá, hogy Tibike pont abba a középiskolába járt, mint én, de azért Liszt mellé...) Fénysugárka csillant, kaptam is volna utána, mikor a Quimbyről kezdtünk társalogni, de nem, azt is el kellett rontani a Most múlik pontosan... különböző értelmezéseivel. Akinek nem lenne egyértelmű, gondolkozzon: Engedem, hadd menjen... Szaladjon kifelé belőlem... stb.  Hidegen hagy, miről szól, mestermű és kész, bár kicsit elcsépelt, amikor megkérdezem:
     -Szereted a Quimbyt te is?
     -Igen, persze.
     - És melyik a kedvenc számod tőlük?
     - A Most múlik pontosan... (Ilyenkor kezdek el gyanakodni, hogy max még ismeri a túrórudi reklámjából az Autó egy szerpentinen-t)
      - És más esetleg tőlük, ami bejön?
      - Ö, háát, izé... (És meggyőződöm, hogy még az sem.)
Kicsit elveszítettem a fonalat. Szóval a Quimbyről visszatérve... Nem láttam túl nagy kilátást.
De most. Énekóra közepén - mert nekem is lankad a figyelmem - észreveszek egy A/4-es lapot a szekrényről lefüggesztve. Középfertályon ülök, fáradt voltam és a kontaktlencse kissé koros volt már, így tellett egy kis időbe, míg kibogarásztam, mi is áll rajta. Bár a homályos fekete-fehér képről már az elején, mintha felismertem volna pár ismerős vonást pl. szemüveg, kócos, sötét haj, "csibészes" mosoly - már ha nem alszik el ... És megvolt. Ki is lehetett volna más, mint: Lovasi!!!
Körülbelül ez a kép volt az.
Kecskeméten egy beszélgetőestet/délutánt tartanak április 26-án Háy Jánossal. Mivel mindkettőjüket imádom, úgy érzem, kötelező a program. Az időpont 16 óra - ezért hezitáltam a megnevezést illetően -, helyszínt nem jegyeztem meg, de addigra megtudakolom. Valahol a Munkácsy utcánál. És Kerámia pontpontpont. Majd csak összehozom addigra.
Mondanám én tovább is, de az izomlázam miatt nem tudok felállni (szeretem a tornaórát) és messze van a töltő, de a laptop mindjárt elhalálozik. Könnyes búcsút veszek ím egy témába vágó dallal. Nem, nem Kolin.




2012. április 9., hétfő

Blog-start - bárhogy is írják ezt

Sosem gondoltam volna, hogy magam is betársulok a blogírók népes seregébe... No sebaj, próba cseresznye. Ne kérdezze senki, hogy mi miatt, mi célból, magam sem tudom.
Bár tudom, hogy nagy valószínűséggel az olvasók száma a 0-val lesz egyenlő - amilyen derűlátó vagyok.
De olyan jó érzés, ha az ember úgy véli, hogy fontos. Talán mégis valaki erre téved, beleolvas, és még az is előfordulhat, hogy néhanapján megfordul. Nem csak maga körül, hanem itt is. Nem lehet tudni...
Szóval: hogyan is néz ki ez a blogírás?
Talán először be kellene hogy mutatkoznom.
Na szóval - ha még az írási stílusomból nem derült volna ki, lány vagyok. Nem zavarna, ha fiúnak néznének, de azért mégis...
A koromat sem titkolom: 15 éves vagyok, fiatalka, most kezdem a gimnáziumot. Ez már csak azért is hasznos lehet, nehogy idősebbnek vagy - ami talán az én koromban még rosszabb - fiatalabbnak tituláljanak... De legalább így minden hülyeségemet, valamint téves nézeteimat ráfoghatják arra, hogy: "óh, csak egy 15 éves fruska! Mit tudhat ez az életről!"
... mit is kell kifejteni egy bemutatkozásban?
Születési hely: tősgyökeres magyar vagyok, alföldi lyány. :')  Egy nagy(obbacská)nak számítható városban élek, itt is születtem '96 nyarán (ez úgy hangzott, mint abban  a Kispál és a borz dalban, hogy:"én is így születtem '67 nyarán"...bár ha Lovasi 2 évvel fiatalabb lenne, a '96-ot meg felcserélnénk... na mindegy).
Egy ének-zeneibe jártam. Ezzel talán magyarázható zeneőrületem. No nem az alternatív, mert ott nem örültek neki, de a komolyzenei mindenképpen. Most a város egyik legkeményebb - no meg legjobb - gimnáziumába járok, magyar-angol kéttanra. Ebből következik, hogy még angolul nem tudok perfektül, de már magyarul elfelejtettem. Angol mellett németül és olaszul is tudok valamicskét, szóval igazi nyelvek közti kufirc születik egy-egy beszélgetés alkalmával. Élvezet velem társalogni.
Rájöttem, hogy zenei sorsom már előre el volt rendeltetve: életem első koncertje egy Kispál koncert volt. Valamikor az őskorban, Siófokon. Azok a régi szép idők... Mit nem adnék most egy ilyen koncertért! Ha bárki feltalálná az időutazást, szóljon nekem. Hasznosítanám egy Beatles, egy Doors, egy Kispál és a borz, egy Nirvana, egy... magyarul sok előadó performanszának megtekintésére.
Mondandóm/ írandóm végére beillesztenék egy Vad Fruttikat. Elért már megint a Fruttik-láz. Egyszerűen nem lehet ellenállni.

Itt és most befejezem. Nem szeretném, ha bárki nagy dózist kapna belőlem, lehet, hogy halálos. De minimum 8 napon túl gyógyuló.