Utcáról kaptam a fényt, de tisztán láttam ott

Mostanában nem vagyok kreatív a címekkel kapcsolatban. A mostani is Cseh Tamástól származik, éppen a Tíz év múlva... megy.

Bár kicsit -talán- illik a hangulatomra ez a dal. Csak nekem nem adtak ilyen szavakat, mint nekik.
Mostanában elgondolkozok, hogy annyira sablonos az élet. Most. Sokszor félek attól, hogy semmi gondolatom nem lesz, üres leszek és nem tudok alkotni semmit az életben. Még anno pont ezen videó alatt olvastam egy kis szöveget.
"- A Jóistenbe vetett hit miatt nem fél?
- Igen. Múlt héten járt nálam egy atya is.
- Meggyónt?
- Csak beszélgettünk. Lesz persze gyónás is meg minden, ami azzal jár, hogy katolikusnak kereszteltek, noha az Úrral valójában sosem az egyházán keresztül tartottam a kapcsolatot. Sőt, az egyház miatt távolodtam el tőle. Aztán 28 évesen egyszer csak befordultam egy templomba, a csöndben pedig rátaláltam egy ösvényre, amelyre lépve úgy éreztem, beszélhetek Vele. Amikor odakúsztam ott a lába elé, megajándékozott egy iránytűvel. Ha nem is sikerült mindig, azóta igyekeztem jó fia lenni.
- Nem haragszik rá, amiért mégis beteg lett?
- Néha úgy érzem, hogy beszélek hozzá, ő meg alszik. De nem. Hálás vagyok neki. Hálás, mert hagyott énekelni. Ha úgy látta volna, rossz ember vagyok, a dalokat sem adta volna nekem. Ez megnyugtat. Ezért nem is félek."
Innen is gyökereznek a rossz gondolataim. Hogy akkor most én is rossz ember vagyok? Nekem miért nem ad ilyen ajándékot az Úr? Nem vagyok mélyen vallásos, csak egészségesen. Talán én is majd 28 évesen befordulok a saját templomomba és rátalálok a saját ösvényemre. Akkor lehet, hogy engem is megjutalmaznak.


Kicsit elvontam magam az előzőekben. Inkább visszatérek a Földre.
3 feltételnek megfelelő embereknek szólok a következőkben:

• Budapesten, illetve környékén lakik
• Hétfőn ráér
• Olvassa ezt

Budapesten, az Akváriumban Drastik Putto koncert lesz. Mikor először meghallgattam, abszolút nem tetszett. Ám fokozatosan rászoktam.
Az énekes Mihalik Ábel. Talán a Kiscsillag dobosaként ismerősebb. (Na vajon honnan ismertem meg az együttest? Rendkívül nehéz kitalálni.) Nem egy régi zenekar, talán előző évben indult, első koncertjüket most februárban adták csak.
(Ez itt a reklám helye:) Találtam egy jó kis blogot, kevésbé ismert, ígéretes zenekarokról írogat a csaj:
http://echofolklor.blogspot.com/2012/01/drastik-putto.html
Ha rákattintanál, olvashatnál szupi kis feltörekvő zenekarokról, sőt még a Drastik Putto egyetlen Youtubon fellelhető dalát is megismerheted. Ha tovább is érdekel, akkor gyere a koncertre. Ingyenes, illetve 800 Ft, ha CD-t akarsz. Ha én utazok (szerintem) 86 km-t, akkor ez azt is jelentheti, hogy megéri. Legfeljebb sírva-üvöltve menekülsz ki 21.17-kor. (A koncert 21.00kor kezdődik, beleszámolom a késést, szerintem egészen pontos vagyok.)
Ma ennyire tellett. Volt itt minden, a kissé elvont baromságaimtól kezdve a sunyi koncertre csalogatásig. Legközelebb talán valami érdemlegeset is nyújtok.
 És csak hogy keretes szerkezet legyen...

S.O.S

Tiszta depresszióba estem. Eddig úgy készültem, hogy jön a június, akkor megyünk Fishingre.
Mindenki lemondta. Ez nem lehet igaz. Egyedül maradtam. Borzalmas. Így számítson a barátaira az ember. Most van egy kiadó ágyunk. Nincs kedve valakinek eljönni? Vagy nem megy valaki esetleg? Egyedül nem jó a koncert és a zenészek hajkurászása. Ha valaki egy cipőben jár velem, szívesen fogadnám útitársnak. És feltétlenül írjon nékem.
Eddig kétszer voltam Fishing on Orfűn és csak jó élményeim maradtak. Pedig eddig aranyos voltam és kicsi, anyámmal mentem és még úgy is jó volt. Tulajdonképpen ez a legmegfelelőbb fesztivál a magamfajtáknak, viszonylag olcsó, nagy dózisban alternatív zene megy és még Orfűn is van - mily meglepő -, ami egy nagyobbacska köpésre van Pécstől (kedvenc város egyike).
Nem akarom harmadszorra sem kihagyni. Pláne, hogy a szállást akkor már buktuk is. De egyébként mindenkinek ajánlom, kicsiknek, nagyoknak, stb.
Itt a program, ha valakit érdekel: http://fishingonorfu.hu/2012/foo.php?site=program

Címtelenkedés

Úgy érzem, itt az ideje egy újabb bejegyzésnek, mert egyrészt itt van, másrészt már annyi emlék sűrűsödött belém, hogy el fogom felejteni. Szerintem már sikerült.
Szóval. Talán először a Quimby koncerttel kezdeném.
Április 20. Péntek. Kiskunfélegyháza. Egy újabb barátnőmet sikerült becsalogatni az alternatív eszeveszett rengetegeibe, így őt is rángattam el. Szegényke még nem járt koncerten, segíteni kellett neki.
Valami iszonyatosan idegesítő lehettem azokban a napokban, mert anyámnál, aki szereti a Quimbyt, még nála is kicsaptam a biztosítékot. Egész héten csak azt hallgattam, csak arról beszéltem, csak olyan interjúkat néztem, szóval minden a Quimby körül forgott. A végén már nekem is kicsit fejfájdító lett. De általában ez szokott lenni, akármilyen koncertre is megyek. Talán SP és a Kolin esetében nem lennék ilyen lelkes. De oda nem is megyek. (Úgy szeretem őket, mindig olyan jó példák, ha valami szart akarok mondani.)
Bár némi akadályba ütközött az utazás - legalábbis olyan szinten, hogy mégis hogyan jöjjünk vissza. Ekkor jött a megmentő - dobpergés -, anyám. Mint már mondottam, jó az öreg a háznál, elvitt minket Kiskunfélegyházára. Végül is nem sok vizet zavar, úgy sem merne előre merészkedni.
Az előzenekarról sikeresen lemaradtunk. Másik barátnőm másnap ment Szolnokra Quimbyre, mondta, hogy nem rossz volt az a Petruska Andris sem (előzenekar). Rögtön kíváncsivá lettem, megtetszett. Van valami benne, valami rock & rollos és szabadságot sugároz erőlködés nélkül.
Szeressétek ti is. Ha valaki szombatig erre tévedne és netán Budapestre is május 12én, akkor ajánlom a koncertjét. További, ha érdekel: Petruska András oldala

A Quimby elég lagymatag volt. Mármint a közönség. A nagyja csak ténfergett meg a mozgás abban merült ki, hogy balra-jobbra hullámoztak. Átlag életkor 50 körül lehetett. Na jó, túlzok, de volt pár 60 felé közeledő fiatalember is, ami, hogy is mondjam, nem mozgatta meg a közönséget. Első sorban volt pár valamire való ember, rendesen végigugrálták. Szégyellem magam, én nem. Nem akartam fellökni a mellettem álló nénit. Nem engedtek oda az első sorba. Még a másodikba sem. "Későn érkeztünk, hát szívjunk" alapon ment a dolog. Az ötödik sor közelét még ki tudtuk harcolni, ami nem kis teljesítmény a terem másik végéből, tekintve, hogy tömve volt.

Arénás szülinapos koncert. Ügyes vagyok, ugye?

Az együttesnek is feltűnt, hogy nem vagyunk túlságosan aktívak, szóvá is tette Kiss Tibi, hogy együtt öregszünk, kikoptak az első sorból a sikoltozó 16 évesek. Ezt természetesen nem hagytuk annyiban ---> később fejlemények.
Ami meglepett, hogy egy csomó régebbi számot játszottak, köztük rengeteg angolt. Nem voltam rá felkészülve, de valami halandzsa nyelven és helyben költött, néhol magyar szöveggel végigüvöltöttem őket. Jól esett. A Most múlik pontosan nem. A lábam ujjától a fejem búbjáig tele vagyok ezzel, inkább tovább. Szép, szép, mi több, gyönyörű, de sok.
Anekdotáztak is egy keveset. Legjobban az Autó egy szerpentinenhez fűzött gondolatok maradtak meg. A "keletkezéséről" írtak, egy szép nyáron született, amikor Tibi és Szilárd Horvátországban nyaraltak, Sziszi éppen nőt keresett, Tibi pedig inkább el akarta veszejteni azt. De azért kellemes volt. A szokásos szöveget is előadta Livius a Cuba lunaticához. Ezt nem mondom el, menjen el koncertre, ha nem tudja és érdekli.
Szövegügyileg a bemutatás is tetszett a végén. Mikuli Ferenc, a világ egyik legkedvesebb embere - mondja Kiss Tibi. Kiss Tibor, a világ egyik embere - by Varga Livius. Kedves.
Koncert után le akartuk őket vadászni. Csöveztünk kívülről a backstage előtt. Csodás volt. De megérte. Először a Livius, Fefe, Gerdesits Faszi és a Dódi jött. Én, a bátor, letámadtam őket. Mikuli Fefe tényleg kedves. Ha kedvem szottyan, lefényképezem és felrakom az aláírásokat.
Lényegében mindegyik kedves volt. Livius mondta, hogy még a Tibi és a Sziszi bent van, kitartás.
Szóval tovább csöveztünk. És jöttek is. De most nekem is mennem kell. Megyek Titanicot nézni 3Dben - mikre nem képes rávenni egy jó barátnő: nem szeretem a Titanicot, túl nyálas és ráadásul amerikai. A 3D-t meg egyenesen utálom.
Folyt. köv.