Címtelenkedés

Úgy érzem, itt az ideje egy újabb bejegyzésnek, mert egyrészt itt van, másrészt már annyi emlék sűrűsödött belém, hogy el fogom felejteni. Szerintem már sikerült.
Szóval. Talán először a Quimby koncerttel kezdeném.
Április 20. Péntek. Kiskunfélegyháza. Egy újabb barátnőmet sikerült becsalogatni az alternatív eszeveszett rengetegeibe, így őt is rángattam el. Szegényke még nem járt koncerten, segíteni kellett neki.
Valami iszonyatosan idegesítő lehettem azokban a napokban, mert anyámnál, aki szereti a Quimbyt, még nála is kicsaptam a biztosítékot. Egész héten csak azt hallgattam, csak arról beszéltem, csak olyan interjúkat néztem, szóval minden a Quimby körül forgott. A végén már nekem is kicsit fejfájdító lett. De általában ez szokott lenni, akármilyen koncertre is megyek. Talán SP és a Kolin esetében nem lennék ilyen lelkes. De oda nem is megyek. (Úgy szeretem őket, mindig olyan jó példák, ha valami szart akarok mondani.)
Bár némi akadályba ütközött az utazás - legalábbis olyan szinten, hogy mégis hogyan jöjjünk vissza. Ekkor jött a megmentő - dobpergés -, anyám. Mint már mondottam, jó az öreg a háznál, elvitt minket Kiskunfélegyházára. Végül is nem sok vizet zavar, úgy sem merne előre merészkedni.
Az előzenekarról sikeresen lemaradtunk. Másik barátnőm másnap ment Szolnokra Quimbyre, mondta, hogy nem rossz volt az a Petruska Andris sem (előzenekar). Rögtön kíváncsivá lettem, megtetszett. Van valami benne, valami rock & rollos és szabadságot sugároz erőlködés nélkül.
Szeressétek ti is. Ha valaki szombatig erre tévedne és netán Budapestre is május 12én, akkor ajánlom a koncertjét. További, ha érdekel: Petruska András oldala

A Quimby elég lagymatag volt. Mármint a közönség. A nagyja csak ténfergett meg a mozgás abban merült ki, hogy balra-jobbra hullámoztak. Átlag életkor 50 körül lehetett. Na jó, túlzok, de volt pár 60 felé közeledő fiatalember is, ami, hogy is mondjam, nem mozgatta meg a közönséget. Első sorban volt pár valamire való ember, rendesen végigugrálták. Szégyellem magam, én nem. Nem akartam fellökni a mellettem álló nénit. Nem engedtek oda az első sorba. Még a másodikba sem. "Későn érkeztünk, hát szívjunk" alapon ment a dolog. Az ötödik sor közelét még ki tudtuk harcolni, ami nem kis teljesítmény a terem másik végéből, tekintve, hogy tömve volt.

Arénás szülinapos koncert. Ügyes vagyok, ugye?

Az együttesnek is feltűnt, hogy nem vagyunk túlságosan aktívak, szóvá is tette Kiss Tibi, hogy együtt öregszünk, kikoptak az első sorból a sikoltozó 16 évesek. Ezt természetesen nem hagytuk annyiban ---> később fejlemények.
Ami meglepett, hogy egy csomó régebbi számot játszottak, köztük rengeteg angolt. Nem voltam rá felkészülve, de valami halandzsa nyelven és helyben költött, néhol magyar szöveggel végigüvöltöttem őket. Jól esett. A Most múlik pontosan nem. A lábam ujjától a fejem búbjáig tele vagyok ezzel, inkább tovább. Szép, szép, mi több, gyönyörű, de sok.
Anekdotáztak is egy keveset. Legjobban az Autó egy szerpentinenhez fűzött gondolatok maradtak meg. A "keletkezéséről" írtak, egy szép nyáron született, amikor Tibi és Szilárd Horvátországban nyaraltak, Sziszi éppen nőt keresett, Tibi pedig inkább el akarta veszejteni azt. De azért kellemes volt. A szokásos szöveget is előadta Livius a Cuba lunaticához. Ezt nem mondom el, menjen el koncertre, ha nem tudja és érdekli.
Szövegügyileg a bemutatás is tetszett a végén. Mikuli Ferenc, a világ egyik legkedvesebb embere - mondja Kiss Tibi. Kiss Tibor, a világ egyik embere - by Varga Livius. Kedves.
Koncert után le akartuk őket vadászni. Csöveztünk kívülről a backstage előtt. Csodás volt. De megérte. Először a Livius, Fefe, Gerdesits Faszi és a Dódi jött. Én, a bátor, letámadtam őket. Mikuli Fefe tényleg kedves. Ha kedvem szottyan, lefényképezem és felrakom az aláírásokat.
Lényegében mindegyik kedves volt. Livius mondta, hogy még a Tibi és a Sziszi bent van, kitartás.
Szóval tovább csöveztünk. És jöttek is. De most nekem is mennem kell. Megyek Titanicot nézni 3Dben - mikre nem képes rávenni egy jó barátnő: nem szeretem a Titanicot, túl nyálas és ráadásul amerikai. A 3D-t meg egyenesen utálom.
Folyt. köv.